Új színész áll a fényes színpadon,
Tapsvihar visszhangzik a falakon
S hitetlenül, szerényen meghajol.
A felismerés tudatába hatol:
E pompa is csak múló pillanat,
Az ember kegyetlen játéka csak.
Napról-napra, számtalan hosszú évig,
Darabok szomorú sorsát nézi végig
S küzd, hogy bírja ésszel-erővel.
De még ha a díszlet változik is, idővel
A szereplők elkopnak, megfakulnak,
S a függönyök végül bezárulnak.
2011.09.23.
ESTÁS LEYENDO
Emlékezem - 2009-2013
PoesíaMint emberi lények, az emlékek fontosak számukra, függetlenül attól, hogy jók vagy rosszak-e. Tanítanak, elszomorítanak vagy épp örömet okoznak. Az én esetemben számos érzelem- vagy emlékdarabka verses formát vesz fel. Tehát vigyázz! Nem kizárt, ho...
