A maszknélküli éneke
Lelkem a világ felé kitárom,
S ladikon hánykolódom tengerén.
E háborgó, feneketlen borzadályon
Leveszem maszkom - de miért én?
Nem bánom a szirének, sellők
Szurokfekete kacaját hallani,
Mert tudom, hogy a Nap, a felkelő,
Nem fog cserbenhagyni.
A Pirkadathercegnő éneke
Mindig eljövök, s időtlen idők óta
Lábam az éteri utat rója.
Harmatból viselem diadémom,
Kék-lila ruhám fodrozódik a világon.
Egyik felem még az est,
De másik már a fényt hozó égitest.
Új reményt hozok, kék eget,
Napsugárt, színeket s életet.
Az Alkonyherceg éneke
Lemenő Nap ékes koronám,
S e napszakforduló diadalán
Váram fogadja az éjszakát,
Narancsvörös palástom takarja útját.
Kedvesem most nincs velem,
Kérdik is: hová lett jobbik felem?
De mi csak futunk a másikért szemlátomást,
Mert sohasem érhetjük el egymást.
2010.09.14.
YOU ARE READING
Emlékezem - 2009-2013
PoetryMint emberi lények, az emlékek fontosak számukra, függetlenül attól, hogy jók vagy rosszak-e. Tanítanak, elszomorítanak vagy épp örömet okoznak. Az én esetemben számos érzelem- vagy emlékdarabka verses formát vesz fel. Tehát vigyázz! Nem kizárt, ho...
