Javában őszbe hajlott a nyár.
A természet is elnémult már.
De jobban figyelve mégsem olyan csendes...
Hideg szél jön megmozgatva mindent.
Beszédre készteti a bús fákat,
S lehullott leveleiknek ad szárnyat.
Messze-messze röpíti őket, s megtörve
Érkeznek kies, ismeretlen földre.
Idegen táj, idegen mező, idegen bérc,
Idegen szél, idegen égbolt, idegen tél.
Fölöttük lebeg valami baljós, kimondatlan:
Hontalan, hontalan, hontalan.
2011.11.
YOU ARE READING
Emlékezem - 2009-2013
PoetryMint emberi lények, az emlékek fontosak számukra, függetlenül attól, hogy jók vagy rosszak-e. Tanítanak, elszomorítanak vagy épp örömet okoznak. Az én esetemben számos érzelem- vagy emlékdarabka verses formát vesz fel. Tehát vigyázz! Nem kizárt, ho...
