Üvegketrec

182 11 2
                                    

Zölden tündöklöm,
mint száz smaragd.
Otthonom e földön,
s végig itt is marad.
Sosem láttam a Napot,
pedig nagyon vágyom rá.
Sok van, ki ily sorsot kapott,
Mindegyikünk a csodára vár.
Nyári meleget vagy reggeli fagyot,
Látni a serkenő füvet s a bús fűzfát...
Mert csak egy kis virág vagyok,
S börtönöm a színtelen üvegház.

2010.07.05.

Emlékezem - 2009-2013Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang