Láthatatlanként élem a perceket,
De a sötét magány hova vezet?
Egy fénylő-ezüst tó partjára:
Maga az Élet egyik holtága.
Belemerítem lassan két kezem,
Megbabonáz csillogása, csendesen
Kavarognak kusza örvényei
S testem egyik hirtelen elnyeli.
Az opálos mélyben csalóka fények,
S dereng még arcod, emlékek.
Talán örökké láthatatlan maradok...
Mert a távolban még látlak téged,
De tudom, soha el nem érlek.
2011.03.06.
YOU ARE READING
Emlékezem - 2009-2013
PoetryMint emberi lények, az emlékek fontosak számukra, függetlenül attól, hogy jók vagy rosszak-e. Tanítanak, elszomorítanak vagy épp örömet okoznak. Az én esetemben számos érzelem- vagy emlékdarabka verses formát vesz fel. Tehát vigyázz! Nem kizárt, ho...
