Fetish /Jikook ff./

32.rész

Park Jimin

A stratégiám annyiból áll, hogy ha Jungkook túl közel kerül hozzám, leülök vagy gyorsan visszatámadok. Nem tudom eldönteni, hogy nagyon akarja az újabb menetet vagy a saját fenekét félti, de nagyon odateszi magát és alighogy elhajítja felém súlyos hógolyóját, már gyúrja is a következőt. Így hamar kifulladok a folyamatos hajlongásba és menekülésbe, míg ő olyan akár egy terminátor. Meg se kottyan neki ez a rengeteg mozgás és ami rosszabb, hogy lassan immuninssá válik a támadásaimra és többé nem tartóztatja fel az a kis maroknyi hó, amit rá tudok zúdítani. Gonosz nyuszi mosolya elém ér, én pedig utolsó esélyként lehuppanok a földre.
- Hékás, ez nem ér!- kiált fel és megragadna, hogy felhúzzon, de én nem hagyom magam. - Na jó, én szóltam- mondja, mielőtt ő is levágná magát mellém és úgy próbálna meg hozzám férni. Izmai miatt nincs is nehéz dolga, plusz én sokkal fáradtabb vagyok, mint ő. Utolsó erőmmel viszont még egyszer bepróbálkozom és egy adag összekapart hóval becélzom a hátsóját.

Csak az arcát látva tudhatom, hogy sikerem volt, amiről hirtelen lefagyott győztes mosolya. Jézusom! Én nyertem! Ez kész karácsonyi csoda. Bevallom, nem sok esélyt láttam rá, de úgy látszik, bármi megtörténhet.
- Nyertem!- mondom ki hangosan is, amit Jungkook sem hagyhat szó nélkül.
- Arról nem volt szó, hogy le is lehet ülni!
- Pedig nem volt megtiltva- vonom meg a vállam. A hógolyózás nem olimpiai sportág, nincsenek szabályok, mit tehetsz és mit nem. Jungkook csak azért van felháborodva, mert elvesztette a kis játékunkat, amiben mindvégig olyan magabiztos volt.
Szavaimra újra kinyitja a száját, viszont csak tátog, nem vág vissza. Végül feladja és lehuppan mellém.
- Ez nem túl sportszerű- motyogja mégis a bajsza alatt.
- Jó, mert ez nem is egy sport. Csak játszottunk. És esküszöm, nem foglak nyársra húzni, csak mert vesztettél. Már mondtam... Csak megakarlak érinteni- simítok a karjára, hogy megnyugtassam. Őszinte leszek, ezt már hamarabb szóba akartam hozni, de féltem, hogy akkor Jungkooknak elmegy a kedve a hancúrtól és hozzám se akart volna érni. Ráadásul karácsony van és így dupla eséllyel engedhet nekem.
- De ugye tudod, hogy még nem tapogatózott ott rajtad kívül senki?
- Tudom, de nálam jobban nem is vigyázhatna rád senki. Szerinted akkor is ennyire ragaszkodnék hozzá, ha tudnám, hogy fájna neked?
- Nem, nem erről van szó- rázza meg a fejét, majd sóhajt egyet, így a kifújt levegője láthatóvá válik az éjszakai mínuszban. - De ha nem tetszik, ejthetnénk?
- Persze!- vágom rá azonnal. Bár erősen kétlem, hogy ne tetszene majd neki. Viszont az, hogy ilyen magabiztos vagyok, megnyugtatja kicsit. Legalábbis arcára visszatér imádnivaló mosolya.
- Jól van. Akkor kihavaztad magad mára? A hóember még kimaradt- jegyzi meg, hogy ezzel is húzza az időt.
- Igazad van, de nincs itthon répánk és anélkül hülyén nézne ki. Talán majd máskor.
- Akkor menjünk fel, mert megfagyok- pattan fel azonnal és engem is felsegít. A szobámban újra megszabadulunk az átázott és hideg ruháinktól, miután Jungkook úgy áll az ágyam mellett, mintha még soha nem járt volna itt. Erre muszáj vagyok felnevetni.

- Gyere!- húzom be magammal a korábban már összekuszált ágyamba és magunkra húzom a takarót, hogy egymás mellett kényelmesen átmelegedjünk. Amikor Jungkook mellkasához bújok, pedig kibukik belőle a kérdés, ami valószínűleg azóta érik benne, hogy behúztam ide magammal.
- Akkor nem lesz tapi?
- Nem akarom elsietni és fázom- felelem, mire izmos karjai azonnal meleg testéhez láncolnak. Így tökéletesen érzem már félkemény tagját a combomhoz nyomódni, ami azért elég bizonyíték arra, hogy őt is izgatja a gondolat.
- Akkor felmelegítelek- susogja a hajamba, mire tiszta libabőr leszek. Jungkook bőre az enyémen olyan selymesnek és melegnek érződik, amiről azt hinné az ember, hogy lehetetlen lenne így télen. Még a keze is olyan puha és gyengéd, hogy legszívesebben elkezdenék neki dorombolni. Alig várom, hogy megmutassam neki, milyen isteni érzés, amikor máshol is megérintik nem csak a farkát. A gondolatra megbizsereg a gerincem és elkezd merevedni a farkam. Ez a vágy egyre sürgetőbb.