Fetish /Jikook ff./

36.rész

Park Jimin

A szünet után talán még sose volt ilyen nehéz vissza rázódni a mókus kerékbe. Az első iskola napon alig tudok kimászni az ágyból és addig lazsálok, hogy el is kések az első órámról. Taemin és a tanár már le is mondott rólam a mai napra, hiszen én soha sem kések. Hát mindent el kell egyszer kezdeni.

Az óra további részében viszont próbálok odafigyelni, hiába nagy a kísértés, hogy becsukjam a szemeimet és aludjak egyet. Amikor megszólal a csengő mégis hálásan felsóhajtok és azonnal ledobom a tollat a kezemből. Még van hét órám, de ez az egy véget ért.
- Jézus, Jimin! Mi bajod van? Beteg vagy?- kérdezi Taemin, mire csak megrázom a fejem. - Nem szoktál késni és most is úgy viselkedsz, mintha egy dupla matekot ültél volna végig.
- Csak fáradt vagyok, ennyi az egész.
- Aha. Mi van, Jungkook még tegnap se hagyott téged aludni?
- Hát... Igazából én nem hagytam őt aludni- vallom be. Pedig még a beszélgetésünk elején leszögeztem, hogy korán lefogok feküdni, és végül én voltam az aki nem akarta letenni és folyton új témával rukkolt elő. Szóval az én hibámból most mind a ketten kialvatlanok vagyunk.
- Oh! Az más, akkor magadra vess!
- Kösz!- forgatom meg a szemeimet, miközben felcuccolok és elindulok a következő teremhez.
- De most komolyan! Az egész szünetet együtt töltöttétek. Mégcsak nem is kerestél! Én szeretem Minhot, de ennyi együtt töltött időtől már én is besokallnék.
- Hát nem vagyunk egyformák. Nekem egyáltalán nem volt sok.
- Na jó, akkor mesélj! Mi történt?
- Együtt töltöttük a karácsonyt és a Szilvesztert. És igazából szinte minden napot- ismerem be enyhe pírral az arcomon.
- Oh, Jézusom! Na és, mit szólt az ajándékodhoz?- kérdezi, perverzen húzogatva a szemöldökeit. De már hozzászoktam, hogy mindenről beszámolok neki, így sokkal könnyebben megy.
- Nagyon tetszett neki. Nem számított rá és rendesen leesett az álla- mondom, az emlékre pedig nevetnem kell.
- Oh, Minho-nak is nagyon tetszett. Rajtam is hagyta egész éjszakára.
- Hmm... Jungkook nem ragaszkodott hozzá, hogy rajtam maradjon. Ráadásul, miután végeztünk elkezdett esni a hó és kimentünk hógolyózni. Komolyan, ez volt a legjobb karácsonyom. És képzeld, megengedte, hogy kinyaljam!- újságolom el izgatottan, hiszen ez azóta egy hatalmas győzelem számomra. Bár azóta nem jött szóba, de tudom, ha akarnám, újra megtehetném. Taemin erre teljesen lesokkolódik.
- Hogy mi?
- És majdnem el is ment tőle- teszem hozzá büszkén.
- És te is élvezted?
- Még szép! Olyan édes hangokat adott ki közben. Te jó ég!
Márcsak ha rá gondolok, kiver a víz. Tényleg, minden percét imádtam. Taemin viszont ezt felettébb furcsának találja.
- Hát... Én nem szívesen nyalnám ki Minho seggét, de nem vagyunk egyformák- vonja meg a vállát, én pedig egyetértek vele. Valahogy nekem ezzel nincs semmi bajom. Igazából bármit megtennék azért, hogy Jungkooknak örömet okozzak. Ha róla van szó, nincs olyan hogy tabu. Őrültség, a szerelem mi mindenre képes.

A negyedik óránál tartok, amikor Jungkook ír nekem egy üzenetet, hogy átugorhat-e hozzánk délután. Nekem pedig bár tánc órám lenne, képtelen vagyok nemet mondani. Miért tenném? Jungkookot mindig szívesen látjuk. És mégha én nem is érek haza addigra, senkit se fog zavarni, ha ott van.

Jimin
Persze, de én csak fél ötkor végzem. Addig el tudod foglalni magad?

Jungkook
Ehh

Akarod, hogy elmenjek érted?

Jimin
Jól hangzik. Ez a nap szörnyen lassan telik.

Jungkook
Ne is mondd! Pedig ma már két órát ellógtam.

Erre az üzenetére elnevetem magam, mire a teremből többen is felém pillantanak. Az előző alkalmakkal ellentétben viszont egyáltalán nem zavar.