10.rész

3.8K 184 5
                                    

Amikor leértünk Liz undorodva nézett ránk. Én csak még jobban szorítottam Luke kezét. 

-Nyugi édesem nem lesz semmi baj! nyugtatott.

Ez nem sokat segített, de valamennyit még is.  Leültünk az asztalhoz. Pont egymás mellé, hogy egyikünket se tudja csesztetni Liz. Elénk rakta az ételt vagyis dobta. Mi nem is foglalkoztunk vele, hogy mit csinál. Mi csak egymással voltunk elfoglalva. 

-Na és hogy vagytok? kérdezte mosolyogva Mr. Hemmings.

-Nagyon jól meg vagyunk! válaszolt mosolyogva Luke.

Ő volt ebben a házban az egyedüli aki nem utál minket. De ezt Liz nem vette észre, hogy csak ő ilyen bunkó velünk pedig mi nem ártottunk neki semmit. Maximum annyit, hogy egymásba szerettünk és kész. Ha nem tetszik neki akkor ez van. Mi akkor is szeretni fogjuk egymást. Amikor végeztünk a reggelivel ugyan úgy kézen fogva mentünk vissza csak most az én szobámba. 

-Hope! Annyira sajnálom, hogy anyám így viselkedik! hajtotta le a fejét Luke.

-Nincs semmi baj Luke! Nem a te hibád és nem is az enyém. öleltem meg.

-De annyira szar érzés, hogy mindig ezt csinálja! Az első barátnőm után. 

Amikor az utolsó mondatot kimondta ijedten nézett rám. Én meg csak néztem rá mint egy idióta pedig nem akartam még jobban megijeszteni. 

-Bocsi! Én nem akartalak megijeszteni! fürkészte a tekintetem.

-Semmi baj! mondtam lehajtott fejjel.

-Elmesélek most neked mindent-kezdett bele-volt egy lány a gimibe aki nagyon megtetszett és el is hívtam randira. Ez a bizonyos randi után hazakísértem és ott láttam, hogy ő nem is az a lány akinek mutatja magát. De én akkor is kitartottam mellette és járni kezdtünk. Elején még minden tök normálisan ment utána pedig-itt nagy levegőt vett-megcsalt egy nálam jóval idősebb férfival. Kiderült, hogy az a férfi az apja volt. fejezte be a mondatát.

Én csak elképedve néztem rá.

-Nagyon sajnálom! simítottam az arcát. 

-Nagyon szeretlek Hope és nem szeretnélek elveszíteni! fogta meg a kezem.

-Én is nagyon szeretlek Luke és nem fogsz elveszíteni! csókoltam meg.

Tudtam, hogy ez a lány mély nyomot hagyott benne és én ezt a sebet soha nem fogom tudni begyógyítani.  Ez fáj a legjobban. Hogy nem tudok neki segíteni és nem tudom megvédeni ilyen lányoktól, de hát sajnos ilyen az élet. Nem igaz? De Liz-t még mindig nem értem. Miért kell a fiának minden barátnőjével ilyennek lennie? Majd kiderítem én és megteszek mindent, hogy együtt maradjunk. Mert én Luke nélkül nem tudok élni. És Luke is ugyan így érez. Szóval nem nagyon fog neki összejönni, hogy mi szét menjünk. Vagyis remélem. Leültem Luke mellé és szenvedélyesen megcsókoltam. Ő nem ellenkezett. A nyelve bejutásért könyörgött. Amit egy kis idő múlva meg is adtam neki. Imádom ezt a srácot.

-Annyira szeretlek! súgta a fülembe.

Én erre nem tudtam mit reagálni csak elmosolyodtam és meg egy szenvedélyes csókba részesítettem. 

-Luke! Annyira jó pasi vagy! öleltem meg.

-Csak az a gáz, hogy sokan nem így gondolják! mondta szomorúan.

-De én így gondolom sőt nem csak én hanem több millió lány is ezt gondolja és álmodoznak arról, hogy egyszer te legyél a pasijuk. 

-De én csak téged szeretlek! És mindörökké csak te leszel nekem senki más nem lesz.

-Luke! Ez még kora! Hiszen még csak 3 napja vagyunk együtt! csókoltam meg.

-Én akkor is úgy gondolom, hogy te vagy, voltál és leszel a legjobb döntés az életembe.

-Ez annyira édes tőled!

-Én nem csak így gondolom hanem így is érzem.

Ez a bejelentése után csak bámultuk egymást.

Sziasztok! A komikért nem harapok :D


Takarítónőből Mrs.Hemmings (Befejezett)Where stories live. Discover now