5.

337 16 0
                                    


Reggel nagy volt a sürgésforgás a lakásban. Mindenki sietett valahová vagy épp a fürdőszoba ajtaján dörömböltek, mert Orsi már vagy egy órája bent volt. Amint kilépett a fürdőszobából kitalálgattuk mi hány perbe telhetett neki a sminkje, mely kiemelte sötétkék szemét és keskeny sötét rózsaszín száját maximum félóra lehetett a hosszú szőke haja be volt göndörítve és csillogott szerintünk ez volt a másik félóra. De hatra elkészültünk és álmosan lecipeltük a bőröndjeinket az albérlet elé. Amint kiléptünk a lépcsőházból megcsapott minket az a jó reggeli harmat illata vettünk egy mély levegőt és kimentünk az albérletünk kapuján. Fanni zárta a sort, mert ő zárt be mindent. Fanni vörös hajú, világoskék csak úgy világított a napbarnított bőre miatt és a szeplői még jobban az arcára terelték az ember figyelmét. Készen álltunk, izgultunk már most, pedig nem először voltunk nagy közönség előtt, de ez most más volt és én duplán izgulhattam, mert velünk lesz a Dobvári család és be akartam bizonyítani nekik is, hogy milyen is az, amikor a Black Vibes fellép. Gondolataimból a limuzinunk hangja zökkentet ki, amikor is ránk dudált, felkaptam a fejem egy gyönyörű fekete limuzin állt meg mellettünk. Bepakoltunk a csomagtartóba és elindultunk a Dobvári családhoz. Pár perc alatt a házuk előtt voltunk. Kiszálltam, hogy üdvözölni tudjam őket. Betették ők is a bőröndjeiket a csomagtartóba. Magam elé engedtem őket, hogy én száljak be utoljára a limuzinba. Mindenki kényelembe helyezkedett, így hát megszólaltam:

- Jó reggelt csipet csapat. Először is be szeretném mutatni a Dobvári családot- először Dominikre mutattam- ő itt Dobvári Dominik- Dominik hirtelen a szavamba vágott.

- Nyugodtan hívjatok csak Dominiknek. -mondta mosolyogva. Én pedig folytattam a Dobvári család bemutatását.

- Ő pedig- mutattam Eszterre- Dobvári Eszter.

- Nyugodt szívvel hívjatok Eszternek. - mondta.

- Végül pedig Dobvári Max- mutattam közben Maxra. Max csak intett egyet.

- Egyelőre annyi információval szolgálhatok, ami egy kis időre elég, hogy ne nyúzzatok. Ugyebár most a reptérre megyünk. Aki esetleg még nem tudná magán repülővel megyünk. Sietnünk kell, majd mert inkább induljunk el hamarabb, mint később. Egyelőre ennyi a többit majd a repülőgépen elmondom.

Az út további része csendben telt el. A csapat nagy részének fülhallgató volt a fülében és aludtak, de páran fülhallgató nélkül is elaludtak. Igen, hát ez egy nagyon szép és ritka pillanat volt a Black Vibes tagjaitól. Mivel csak mi dőltünk ki korán reggel minden előtt. Én nem aludhattam, de a többi tizenhárom emberke mély álomba merült velünk szemben pedig Edina, Bogi, Deni és Eszter. Ezért megragadtam az alkalmat, hogy kicsit beszéljek a Dobvári családdal és, hogy jobban megismerjem őket. Az autó üléséről lecsúsztam a padlóra valamiért szerettem a padlón ülni. Most pedig beszélgetésbe kezdtem Dominikkel és Eszterrel.

- Hogy telt a reggeljük? Sokat vártak ránk? - kérdeztem halvány mosollyal az arcomon

- Hát gyorsan eltelt a reggel. Nem csak pár percet az viszont semmiség. - felelte Dominik.

- Izgulnak már?

- Nem igazán, megbízunk bennedd- felelte Eszter széles mosolyra húzva a száját.

Eszter ezzel a mondatával örökkön örökké belevéste magát az emlékeimbe. Most Maxhez fordultam.

- Te nem izgulsz?

- Nem, hisz ha veletek leszünk, akkor állandóan lesz, mellettünk gondolom egy testőr.

- Jól gondoltad. - feleltem egy laza mosoly kíséretében.

Itt megszakadt a beszélgetés vissza ültem az ülésre és tíz perc után megérkeztünk a reptérre. A csipet csapat is felkelt kómásan kikászálódtak a limuzinból, kiszedték a srácok a bőröndöket a csomagtartóból és elköszöntünk a limuzin sofőrétől, aki már el is hajtott. Mi pedig a Dobvári családdal együtt elindultunk a repülőnk felé. De először, mint mindenki másnak nekünk is át kellet menünk egy fémdetektoros átnézésen, miután nem találtak nálunk semmiféle fegyver és egyéb közveszélyes tárgyat vagy szert átengedtek minket mi pedig egyenesen a hangár felé indultunk velem az élen. A csomaginkat a bepakolták a repülőnk csomagterébe. Mi pedig felszálltunk a repülőre.


Lépések ZajaWhere stories live. Discover now