Lépések Zaja

7.

Kiléptünk a repülő ajtaján, a hajunkat fújta a szél. Mély levegőt vettem és már nagyon éreztem, hogy elértük azt, amit egy éve a legvadabb álmunkban se gondoltuk volna. Ati bá' hangja zökkentett ki a gondolataimból. A csomagjainkat már lepakoltak a repülőnkről és mindenki felsorakozott a csomagjaikkal együtt és Ati bá'ra figyelt.

- Először is örülök, hogy minden rendben ment a repülővel kapcsolatban. Most a hotelbe megyünk, ahol elosztjuk a szobákat és elfoglaljuk azokat. Ez után a színpadhoz megyünk egy kis megbeszélésre. Most az itteni idő szerint tizenegy óra, ami azt jelenti, hogy a hotelben fogunk ebédelni és a Dobvári család is mind végig velünk tart végül is a közös ebédig kötelező maradni aztán eldönthetik, hogy maradnak-e velünk vagy inkább megnézik a várost. Valamilyen kérdés?- Ati bá' várt pár percet, hogy jelentkezik-e valaki, de senki sem tette, úgyhogy folytatta- Oké, akkor irány a limuzin és menjünk a hotelba

Az egész csapat megindult. Megláttuk a fekete limuzint és bepakoltuk a bőröndjeinket a csomagtartóba majd beszálltunk a limuzinba, ami egyenesen a hotelbe vitt minket, ami tíz percre volt a reptértől ahol leszálltunk. Az út csendben telt senki egy szót sem szólt. Megérkeztünk a hotelba. Miami sunset volt a neve és öt csillagos szálloda volt. Beléptünk a csomagjainkkal együtt az előtérben, ami eléggé tágas volt ahhoz, hogy a mi csapatunk egy apró pontnak bizonyuljon felül nézetből. Ati bá' odasétált a recepcióhoz ahol egy magas vékony barna hajú lány szélesen mosolygott és Ati bá' bejelentette a Black Vibes csapatot és Dobvári családot, akik úgy voltak felírva, hogy plusz három személy. Ati bá'nak a recepciós lány oda adta a mágneses kártyákat és megmondta, hogy hányadik emeletre kell mennünk. Odasétáltunk a lifthez, amire az volt írva, hogy egyszerre csak öten használhatják. Szerencsénkre két lift volt, úgyhogy gyorsabban fel tudtunk menni. A harmadik emelet fele volt a miénk. Mágneses kártyákkal kinyitottuk az ajtókat, amint beléptünk leesett az állunk négy egyszemélyes ágy fogadott minket szépen megágyazva és a szőnyeg bézs színű volt, ami lágyabbá tette a falak fehér rikítását. Kilátásunk gyönyörű volt.

A szobák így lettek elosztva: Ati bá' és Dominik a folyosó végén, hogy könnyebben tudják felügyelni a dolgokat. Jobb oldalt Csabi, Beni, Szabi és Max velük szemben Zoli, Roli , Ákos és Levi mellettük Orsi, Kata, Fanni és én. Velünk szemben Edina, Bogi és Eszter.

Elfoglaltuk a szobákat mindenki kipakolt,átöltözött és levonultunk a száloda éttermébe megebédelni. Egy nagy asztalhoz ültünk le. Megebédeltünk ezután Ati bá' megkérdezte, hogy a Dobvári család, hogy döntött mert akkor elindulnánk a megbeszélésre. A család felnőt tagjai egyhangúlag amellett döntöttek,hogy velünk jönnek. Felálltunk az asztaloktól és átvágtunk az előtéren és kiléptünk a forró napsütésbe három nagyobb terepjáró várt minket beszálltunk és a fellépés helyszínére mentünk még volt három napunk a fellépésig.Mikor odaértünk és bementünk még csak a színpad volt felállítva a Dobvári családdal együtt elindultunk a színpad mögé az öltözökbe Ati bá'val a csapatunk élén.Lepakoltuk a táskáinkat és kisétáltunk a színpadra addigra Ati bá' eltűnt a dolgozók rengetegében. Oda jött hozzánk egy magas férfi a harmincas évei elején járhatott és bemutatkozott.

-Olivér vagyok,a fellépésetek egyik szervezője.Nyugodtan tegezhettek is. Nagy örömömre szolgál, hogy veletek dolgozhatok. A kislányom nagy kedvencei vagytok.

- Nekünk megtiszteltetés, hogy itt lehetünk. - feleltem, mert ilyenkor én voltam az egyetlen ember akinek Ati bá' megengedte volna, hogy beszéljen egy szervezővel és ezt a többiek is nagyon jól tudták - Ha szabad tudnom a lánya hány éves?

- Pár hónap múlva lesz tíz éves. Rettentő gyorsan elszaladt lassan tíz év, hisz nem rég még totyogott és gagyogot most pedig egy hercegnő. - Olivér nagy büszkeséggel és örömmel mondta ezt láttam a szemében, hogy nagyon szereti a lányát és a családját is. Jó volt látni mind ezt. - Na de most beszéljünk a fellépésről és rólatok. - váltott témát. - Nos a fellépés kora este hétkor kezdődik ami azt jelenti, hogy a közönséget fél hatkor elkezdjük beengedni lassan. Most csak megbeszéljük a dolgokat és az első próbára holnap délután kerül majd sor. Akkor hány számot fogtok előadni? - hadarta, mi pedig alig bírtuk követni.

- Összesen úgy tízet ha bírni fogjuk de lesznek közben beszélgetések a közönség pár tagjával és pár perces videók keretein belül betekinthetnek a mindennapjainkban így lesz időnk átöltözni és pihenni is kicsit. A táncok műfaja kevert lesz ami azt jelenti olyan táncokat is fognak látni amit eddig nem és a műsorban se szerepeltek. A táncok tempója változó lesz nehogy a közönség elunja magát. Tehát a tervünk az, hogy először egy a műsorban is látott táncot adunk elő aztán egy lassabb amit én és Beni táncolunk és még nem láthattak a nézők és inenn pedig keveredni fognak a stílusok és emberek száma.- Mondta kicsit aggódva, hogy sikerülni fog-e mert nagyon sűrü lett és nem biztos, hogy bírni fogjuk a tempót.Olivér tágra nyílt szemmel nézett ránk, le volt döbbenve.

- Ugye tudjátok,hogy amit előbb felvázolt a hölgyike- és elképedve rám nézett - szinte lehetettlen úgyhogy a végére ne essetek be a fáradságtól az öltözőitekbe.

- Igen, tudjuk, de megcsináljuk számunkra nincs lehetetlen csak tehetettlen, mert a Black Vibes csapat együtt mindenre képes elég sok mindenen mentünk keresztül ahoz, hogy ezt tényleg kitudjam jelenteni.- feleltem magabiztosan.

- Oké, akkor körbevezetlek titeket.- és a mögöttünk lévő családra nézett, akiket eddig észre se vett.- Ők kik?

- Ők a Dobvári család velünk tartanak ezen a héten, most ők is a csapat tagjai bár ők nem lesznek velünk a színpadon.- és ekkor eszembe jutott egy zseniális ötlet amit meg is fogok valósítani.

- Rendben akkor ők is kövessenek engem.

Olivér jó fej volt körbevezetett minket az egész épületet megmutatta, izgalmas volt minden kis szegletét bebarangolni, de nagyon élveztük.

- Hát akkor ennyi mára- a színpad közepén álltunk meg - holnap találkozunk az első próbátokon.Sziasztok. - köszönt el kedvesen és már el is indult lassan a dolgára.

- Szép estét- ordítottuk kórusban Olivérnek, erre ő biccentet egyett ahogy sétált el és mi is elindultunk a Dobvári családdal a kijárat felé.

Egy kocsi várt minket az epület előtt beszáltunk és a hotelbe vitt minket. Az úton megkérdeztem kinek,hogy tetszett eddig ami látott és tapasztalt erre srácok azt felelték, hogy jó volt és lenyűgöző a színpad és az egész épület, nem kérdeztem többet láttam rajtuk, hogy már nagyon fáradtak.A Dobvári családhoz fordultam kiváncsi voltam a véleményükre. Eszter szólalt meg először

- Nekem nagyon tetszett minden a repülő út is jó volt a szálloda is gyönyörű én nagyon jól éreztem magam ma.- nagy mosolyra húzta a száját, most Dominik akart beszámolót tartani.

- Minden nagyon jó volt, tetszett minden csak a testőrökkel való vonulás hiányzott. - nevette el magát és vele nevettem én is és a családja is.

- Ez megoldható, mivel holnap érkeznek meg a testőreink a mai napra azért nem volt mivel nem kürtöltük világgá, hogy idejövünk ezért szinte nem is volt itt egy lesi fotós se, de majd holnap behozzák a lemaradásukat higgyék el.- feleltem komolyan és kicsit keserűan ahogy eszembe jutott az első pár lesi fotós eset amikor kezdünk híressé válni. Igaz magyar országon nagyon nem olyan a helyzet, mint amerikában.

- Ugye tudod, hogy csak vicceltem?- kérdezte aggodalmasan Dominik.

- Igen tudom, de én bár elviccelhetném ezt de nem tudom amit mondtam az tényleg úgy fog történni a hírnévnak van hátul ütője is igaz magyar országon nem olyan nagy ára van, mint amerikában.

Max kezdte el most a beszámolóját mert láttam rajta, hogy nyomasztja amit mondtam és nem akar gondloni arra, hogy mi lesz holnap.

- Nekem minden tetszett, tökéletes volt minden.- Egy laza mosollyal a végén le is zárta a beszélgetést, de nem bántam és amúgy is megérkeztünk a hotelhoz.

Kikászálódtunk a hatalmas autóból és bementünk a szálodába átvágtunk az előtéren és a liftekhez siettünjk pár perc múlva mindenki felért. Bementünk a szobáinkba és lefürdtünk egyesével felöltöztünk a vacsihoz. Gyors lementünk nem tölthettünk egy negyed óránál több időt lent, mert hulla fáradtak voltunk enni se volt energiánk inkább minnél hamarabb az ágyban szerettünk volna lenni. A vártnál sokkal jobban kikészített minket az utazás.Szó szerint úgy estünk be az ágyunkba és mély álomba szenderültünk.