Lépések Zaja

10.

A szálodához érve Max felkelt.Kicsit már jobb állapotban volt,de szerencsére nem ökölel ütöttem hanem tenyérrel nyomtam fel az állát ezért nem látszott rajta semmi.Csak fájt neki és nem emlékezett az ütés pillanatára,de ezt leszámítva jobban volt.Bementünk a szálodába a fiúk elmentek ebédelni és megnézték,hogy a Dobvári család eszik e,de nem voltak az étteremben ezért felkisértem Maxot.A srácok nehezen akartak ebbe az ötletembe belemenni mert féltek,hogy megint kiütöm Maxot egy rossz beszólásáért,de megigértem,hogy nem fogom bántani. A liftben nem szólt semmit nekem pedig nem volt mondandóm.Felértünk és elindult Edi,Bogi,Deni és az anyukája szobájának ajtaja előtt állt meg és csak állt.Erőt vettem magamon és bekopogtam helyette az anyukája nyitott ajtót és örömében,hogy újra látja fiát megölelte aztán ppedig kicsit megdorgálta,hogy többet ilyet necsináljon mert nagy bajok lesznek,hogy tizenkilenc évesen ilyeneket csinál.Az anyukája nem vett észre mert a falnál álltam,megfordultam és elindultam a lift fel megnyomtam a kombot és mikor már majdnem becsúkódott az ajtó akkor hallotam,hogy Eszter annyit mondott a fiának,hogy akkor menjen és kűzdjön érte.Nem tudom,hogy mire mondta,de egyszer csak a nevemet hallottam,de már becsukódott a lift ajtaja és útban voltam lefelé.Mikor leértem azt hittem,hogy csak beképzeltem azt,hogy a nevemet ordítja Max. A fiúk közölték velem mikor oda értem,hogy a kaját becsomagoltatjták és a színpadon fogunk enni,hogy több időnk legyen és már el is indultunk a kijárathoz.Beszálltunk a terep járókba és a söfőr beindította a motort és elindultunk és csak ekkor láttam meg Maxot,de már nem tudtunk megállni és megint azt hittem,hogy képzelgek csak. Megérkeztünk az épület elé és bementünk a srácuk megkérték a szervezőket,hogy az összes bejáratott zárják be mert nem szeretnének megint hívatlan vendégeket.Megettük az ebédünket és vártunk kicsit felfeküdtünk a színpadra és nekiálltunk Wi-fizni. Selfieztünk és feltöltöttük a képet minden közösségi oldalunkra mert már régen frissítettük azokat. Letettük a telefonjainkat és nekikezdtünk az utolsó pár szám átgyakorlásának. Most Denin volt a sor,hogy szóval tartsa a nézőket.Utánna pedig a csapat Katy Perri-Dark horse koreográfiánk következett. Amit ahogy a klipben úgy a valóságban is megpróbáltunk Egyiptom hangulatát visszaadni. A reakciókat végig nézve nagyon is sikerült.Eddig még nem mondtam,de akik beszélnek azok csak a főpróbán fogják elgyakorolni,hogy mit monddjanak és meddig úgyhogy a holnapi napunk elég sűrű lesz és fárasztó.Az utolsó szám jött ennek nagyon ott kellet lennie ezért nem cicomáztunk túl egyszerű de látványos.Beyonce-Haunted és ez az utolsó tánc és már a végénél tartottunk és az utolsó tánclépések és kész senkise sebesült és nem sérült le senki. Őszinte örömmel néztem a büszke Olivérre aki elismerően bólintott.

- Az utolsó program pontuk egy közös búcsúzás a közönségtől.

- Oké.Mára végeztetek.Pihenjetek sokat holnap egész nap itt lesztek és főpróba lesz mindenki vigyázzon magára.- mondta Olivér és elbúcsúzott.

Összeszedtük a cuccainkat és beszálltunk a terepjárókba.Megnéztem a telefonom tíz nem fogadott hívás és mindegyik Maxtól.Foggalmam se volt róla,hogy mit akarhatott.Vissza hívtam,a harmadik csengetésre vette fel.

- Szia.Hívtál,valami baj van?

- Szia. Nem nincs semmi baj,de beszélni akarok veled személyesen négyszemközt.

- Oké,de kezdesz megrémíteni.Tényleg minden rendben?

- Igen,tényleg minden rendben.-A hangján hallottam,hogy teljesen kikészült,nem tudom,hogy mi ütött belé.Jobbnak találtam inkább nem beszólni.

- Mikor találkozzunk?

- Most ráérsz?

- Öt perc múlva megérkezek a hotel elé.