Lépések Zaja

3.

Előző nap mindent összepakoltunk és az előszobába tettük a bőröndjeinket.Ma komótosan keltem ki az ágyamból,fájdalmasan korán volt még.Le csoszogtam a konyhába.Szükségem volt az életmentőmre,a kávéra. Lassan ittam a kávém míg anya és Dominik nagy izgatottságukban nem bírtak volna megállni egy helyben.Anya észre vehette a kedvetlenségem,mert közelebb jött hozzám és gyanakvóan mért végig.
-Nem is örülsz,hogy elmehetünk Miamibe?-kérdezte.
-De csak még reggel van,tudod,hogy reggel nem mindig vagyok kedves és mosolygós.-ennél jobb kifogást nem is találhattam volna...De most komolyan,hogy én milyen leleményes vagyok a kifogások terén...
-Ahogy gondolod.-mondta furán.
A kávém megivása után felmentem a szobámba átöltözni.Azt vettem fel ami tisztának számított és ami a kezem ügyébe került. Megmostam még a fogaim és lebaktattam a konyhába mert már annyi volt az idő.Kimentünk a ház elé,mindent bezártunk.Nem álltunk ott öt percet se és egy limuzin kanyarodott be az utcánkba. Megállt előttünk és Bella szállt ki belőle.Bepakoltuk a cuccainkat a csomagtartóba és beültünk.Bella szólalt meg,ezzel megtörve a beállt csendet.
- Jó reggelt csipet csapat. Először is be szeretném mutatni a Dobvári családot- először Dominikre mutatott- ő itt Dobvári Dominik- Dominik a szavába vágott.

- Nyugodtan hívjatok csak Dominiknek. -mondta mosolyogva.

- Ő pedig- most pedig anya irányába mutatott - Dobvári Eszter.

- Nyugodt szívvel hívjatok Eszternek. - mondta anya.

- Végül pedig Dobvári Max- mutatott rám.Egy laza intéssel lerendeztem,nem terveztem megszólalni.

- Egyelőre annyi információval szolgálhatok, ami egy kis időre elég, hogy ne nyúzzatok. Ugyebár most a reptérre megyünk. Aki esetleg még nem tudná magán repülővel megyünk. Sietnünk kell, majd mert inkább induljunk el hamarabb, mint később. Egyelőre ennyi a többit majd a repülőgépen elmondom.-mondta Bella szinte egy szuszra.

Mindenki elfoglalta magát,zenét hallgatott és aludt.Nem tudom,hogy ezek mindig ilyenek vagy csak most.Bella nem aludt lecsúszott az ülésről és leült a padlóra.Miért?Miért pont a padló?Fura egy lány az is biztos.Elkezdett anyával és Dominikkel beszélgetni én észrevétlenül figyeltem őket.

- Hogy telt a reggelük? Sokat vártak ránk? - kérdezte halvány mosollyal az arcán

- Hát gyorsan eltelt a reggel. Nem csak pár percet az viszont semmiség. - felelte Dominik.

- Izgulnak már?

- Nem igazán, megbízunk bennedd- felelte anya széles mosolyra húzva a száját.

Most felém fordult.Nagyszerű...

- Te nem izgulsz?

- Nem, hisz ha veletek leszünk, akkor állandóan lesz, mellettünk gondolom egy testőr.-mondtam közömbösen.

- Jól gondoltad.-felelte egy laza mosollyal kísérve a válaszát.

Nem volt több mondandóm,elhallgattunk.Tíz perc múlva meg is érkeztünk a reptérre.Kiszálltunk a limuzinból,ami el is hajtott.A szokásos ellenőrzés után ahhoz a repülőhöz mentünk ami minket fog szállíttatni,Bella ment elöl.Beszálltunk a repülőbe.Most elkezdődik egy új időszak.Ezt nem akarom elrontani.Még mindig nehezen bízok meg az emberekben Evelin után meg pláne...