Asszem felcsináltak

~17~

    Félúton lehettünk, amikor eszembe jutott, hogy én éhes vagyok.

-Basszus!-kiáltottam fel. Aiden rémülten nézett rám, hogy "te jó ég, lehet hányingere van, aztán még a végén tönkre teszi az ülést" nézéssel.

-Álljak meg?Jön a baba?-rémüldözött.

-Hogy a francba jöhetne? Csak a második hónap közepén vagyok.-néztem rá szemrehányóan.

-Jól van na, csak bepánikoltam-hadonászott az utat nézve-Mi a baj akkor?

-Éhes vagyok!-hisztiztem.

-Van kaja a hátsó ülésen-nézett rám értetlenül.

-Jó, de én most vattacukrót akarok enni!-magyaráztam.

-Mi a bajod?-vonta össze a szemöldökét.-Honnan szerezzek neked vattacukrot?

-Mit tudom én! De nekem az kell!

-Oké, nyugodj meg Aiden! Ez csak azért van, mert terhes! Nem dobhatod ki az útszélére és hagyhatod ott! Nyugodj meg!-nyugtatgatta magát.

-Héj! Ezt ne csináld!-kértem ki magamnak.

-De annyira idegesítő, amikor neked ilyen-olyan elérhetetlen kaja kell!-kérte ki ő is magának.-Van fogalmad róla, hogy én min megyek keresztül ilyenkor?

-Van fogalmad róla, hogy én min megyek majd keresztül, amikor a kölyköd kijön belőlem?-háborodtam fel.

-Ott a pont-vallotta be kelletlenül.-Meglátom mit tehetek igényeid kielégítésében-mondta végül.

-Köszönöm-dőltem hátra az ülésen és felraktam a lábaimat a műszerfalra.

-Nincs mit-forgatta a szemeit, aztán rám nézett-Veszed le a patáidat onnan!

-Nem!-vágtam rá szemtelenül.

-Mi az, hogy nem? Az én kocsim-háborgott.

-Na és? Én meg terhes vagyok-használtam ki az adu ászt-Vagy azt akarod, hogy Picipöttynek kényelmetlen legyen?

-Te sátánfajzat. Nyugi kisöreg-fordult a hasamhoz-miután megszülettél, anyut elvisszük egy bolondokházába.

-Te barom!-öklöztem bele a karjába. Peckemre, Aiden meg sem érezte, sőt még volt mersze rám nyújtani a nyelvét. Mint valami kisgyerek.

-Ha Picipöttynek is ezt fogod mondogatni, akkor elhagylak-durcáskodtam. Aiden nevetve nyomot egy gyors puszit az arcomra, a szemét továbbra sem levéve az útról.-Ezzel akkor sem teszel jóvá semmit!

-Az én puszijaim mindent jóvá tesznek-felelte pimaszul.

-Álmodozz csak!

Már nagyon untam magam. Kezdett sötétedni, de mi még mindig úton voltunk és mg mindig nem kaptam vattacukrót.

-Unatkozoooooom- nyavajógtam.

-Aludj!

-Már aludtam.

-Akkor egyél!

-Az is megtörtént.

-Akkor hallgass!

-Az nem fog működni.

-Mit akarsz, mit csináljak az autópálya kellős közepén?-fordult felém fáradtan és dühösen.

-Sétáljunk-találtam ki.-Már sajog a fenekem.-Aiden sóhajtott egyet, de azért a következő fordulónál lefordult egy kis település felé. Valami ünnep lehetett, mert rengeteg bódé sorakozott még több emberrel.