Asszem felcsináltak

~Daniel szemszöge~

      Hónapok óta rothadok az iskola padjában. Lassacskán megőrülök. Semmi buli vagy csaj. Aiden is a kibaszott egyetemen van egész nap, vagy otthon bújja a tankönyveit.

-Aiden, nyisd ki az ajtót!-dörömböltem eszeveszetten a házuk előtt.

-Mi a francot kiabálsz!-jött ki a húgom. Szeme alatt karikák sötétlettek és nagyon fáradtnak tűnt.

-Mi van Koca? Már lassan ki sem férsz az ajtón.-böktem a hasára. Dühösen húzott be a házba.

-Menj a picsába! Aiden fent van.-hagyott a nappaliban. Felrohantam a lépcsőn és berontottam a szobájukba.

-Tesó, ne már!-kaptam ki a kezéből a könyvet, mikor megláttam és s szoba másik sarkába dobtam el.

-Mit akarsz?-sóhajtott.

-Gyere velem bulizni.

-Nem.-állt fel és felvette az eldobott tárgyat.

-Ne legyél már ilyen nyomi.-duzzogtam.

-Figyelj, Kota bármikor szülhet. Most nem megy.-vont vállat.

-Ember, tuti késni fog a gyerek, ne parázz annyit. Inkább gyere velem.-öklöztem bele a karjába.

-Figyelj, amint megszületett a fiam, ígérem elmegyek veled.

-Hányadika is van?

-Huszonnegyedike.

-Nem mára van kiírva a húgom?-kérdeztem felvont szemöldökkel.

-De.

-Most mégis lent nézi a tévét. Nem hallom, hogy visítozna, hogy "jön a gyerek". Na, akkor ma megyünk. Hétkor legyél kész.-veregettem meg a hátát. Meg sem várva a választ otthagytam.

Köcsög vagyok? Ja. Leszarom? Eléggé. Ez van. Unom az életem és nem hagyhatom, hogy az a gyökér is a tankönyveit bújja, mint valami kis stréber. Velem nem barátkozhatnak nyomik, mert rontaná az imidzsem. Még az is unalmas, amíg az óra lassan szotyog előre és az idő alatt semmi érdekfeszítő nem történik.

Pont hétkor lépem át a küszöböt, ahol Aiden már unottan várt.

-Két órát maradok. Világos?-figyelmeztetett.

-Aha.-vigyorogtam el. Na persze már! Két óra meg a lófasz.

A klubban úgy éreztem életre kelek. Dübörgő zene, alul öltözött bigék, szexi pultos lányok, mi kell más? Egyből rendeltem két sört, majd Aiden felé fordultam.

-Mit szólnál egy kis pókerhez?

-Csak pénzpazarlás-vont vállat. Arcomról egyből lehervadt a mosoly. Milyen egy kiábrándító kis köcsöggel van dolgom.

-Akkor csak gyere velem és nézd ahogy játszom-vontam vállat és az egyik sört felé fordítottam. Aiden a szemét forgatva elvette és elindult az asztalok felé.

Két óra múlva:

-Baszki, az ott egy tehén?-röhögött Aiden egy csajra mutatva.

-Milyen kis foltos.-vihogtam én is.

-Tudod barátom-ölelte át a vállam. Szájából csak úgy ömlött a pia szag. Nem mintha az enyémből nem.-Ez életem legszebb napja. Itt vagy te-mutatott rám-meg mindenki más-mutatott mindenki másra.

-De én vagyok a legfontosabb.-közöltem vele, mire ő csak egyetértően bólogatott. Éreztem, hogy a zsebemben rezeg a telefon. Elővettem és mikor láttam, hogy csak Koca az, kinyomtam. Fél perc sem telt el és máris hívott Jenna. Mi a faszom? Nem tudnának egy percre is békén hagyni minket?