Asszem felcsináltak

~18~

   Hajnali három volt mire hazaértünk. Mivel nem akartam felébreszteni apuékat, Aiden házába mentünk. Arra sem emlékszem merre van, vagy hogy hogy néz ki a lakás. Mentem Aiden után, aki szintén alig látott a fáradságtól. Mire beestünk a szobába, mindketten több sérülést szereztünk. Az én lábaim holnapra be fognak lilulni, annyi mindenbe beleütköztem. Aidennek meg agydaganata lesz, mert szerencsétlenségére olyan magas, hogy ki van téve minden alacsonyan fekvő dolognak. Amint befeküdtünk az ágyba, el is aludtunk. Az már más kérdés, hogy miért nem ellenkezdtem a közös ágyban való alvásért, de ezt is a fáradtságra kenem.

Másnap a csengőre ébredtem fel. Komásan kászálódtam ki az ágyból és indultam el. Vagy két percig gondolkodtam merre menjek, mert ez a ház sokkal nagyobb és bonyolultabb volt a másiknál. Mikor megtaláltam a lépcsőt, és nagy nehezen a nappalit, apuval, Daniellel, valamint Jennával találtam magam szembe.

-Jó reggelt-köszöntem, mire Jenna a nyakamba ugrott.

-Aj, de jó, hogy látlak-szorongatott.

-Te is hiányoztál, valamennyire-Jenna mérgesen engedett el, amikor meg látta a sunyi képem, újra magához ölelt.

-Menjé' má' arrébb!-lökte el Daniel-Bújj a bratyódhoz!-tárta szét a karját. Nevetve őt is megöleltem, aztán apuhoz rohantam.

-Apuciiii-ugrottam rá.

-Te jó ég!-kiáltott fel, de azért elkapott. Simán megemelt és körbe forogta velem a szobát mielőtt letett-Hadd lássalak!-nézet meg alaposan.

-Semmi bajom. Aiden hazahozott pont úgy, mint ahogy elmentem.

-Azt látom-mormogta, aztán odament Aidenhez ( jé, ő is itt van) és megveregette a hátát. Szemében büszkeség tükröződött.

-Elhoztuk a cuccaidat-mondta Jenna, miközben leültem a kanapéra. Nem értettem mire céloz, hisz nem láttam dobozokat sem. Lehet, hogy csak pár ruháról van szó.

-Ja, itt áll a kamion a ház előtt-mondta Daniel. Kamion? Mi a szösz? Aiden látta az értetlen arcom, ezért megfogta a kezem és kivezetett a ház elé. Akkor értettem meg, mire gondolnak a többiek. Két Költőztető autó állt odakint. Az egyik az Aidené volt, a másik meg az enyém.

-Mégis mikor?-fordultam feléjük.

-Tegnap-ölelt meg apu-bár az én és a srácok napja is ráment, de végül is megérte.

-Köszönöm szépen-öleltem magamhoz Danielt és Jennát.

-Hát, én ezért az akcióért kapok egy x-bokszot, de tudd, hogy megvolt bennem a jó szándék, csak az éppen nem ingyen jött-rontotta el a meghittséget Daniel.

-Te bunkó barom állat!-ütögettem.

-Mer', segítettem nem?-kérdezte értetlenül.

-Ilyenkor nézek fel az égre és kérdem meg a magasságos fennvalótól, hogy miért büntet veled-sóhajtottam.

-Ó, kicsim, te csak most?-nevetett fel apám. Ott a pont. Neki még engem is el kell viselnie nap mint nap.

A nap hátralévő részében pakoltunk. Csak két és fél órába telt az, hogy mindent lepakoljunk a kocsikból. Pontosabban lepakoljanak. Aiden nem engedte, hogy cipekedjek, viszont mikor nem figyelt, egy-egy könnyebb dolgot bevittem. Az is igaz, hogy két órával hamarabb befejeztük volna a berendezést, ha Aiden egyetértett volna velem.

-Nem fogom kidobni a képregényeimet!-háborodott fel.

-De már húsz vagy, az Isten szerelmére!-háborodtam fel.

-Kidobom, ha te is kidobod a kis magazinjaidat.

-Meg őrültél? Azok nélkül, honnan tudom meg, hogy milyen pasi az ideális számomra?-hisztiztem.

-Majd én segítek. Egy depressziós, aki elvisel!-vágta rá kapásból.

-Menj a francba!-dobtam hozzá a kenyérpirítót.

-Hol a mikró? Csinálok popcornt-indult el a konyhába Daniel.

-Asszem láttam-ment utána Janna.

-Ha van, nekem sajtosat hozzatok-kiáltott utánuk apám.

-Meg a kis csili-vili körömlakkjaid-mutatott arra a dobozra, amiben az említett tárgyak voltak-szemét!-tette a kuka mellé.

-Nem vagy normális!-toporzékoltam-Gyűlöllek!

-Én még jobban!

-Ó, hogy milyen szép is a szerelem-álmodozott apu.

Végül megoldottuk a problémát. A regények is, a magazinok is, de még a körömlakkjaim is a hálószobába kerültek. Igen, a MI hálószobánkba. Fura volt, de ha már eldöntöttük, hogy megpróbáljuk, akkor azt csináljuk teljes szívvel-lélekkel, nem igaz?

Este fáradtan búcsúztunk el a többiektől, aztán a kanapén pihengettünk.

-Arra gondoltam, hogy a mellettünk lévő vendégszobát átrendezhetnénk babaszobának-motyogta a hasamba Aiden, ugyanis ő a két lábam közé fészkelte be magát és fejét a pocakomon nyugtatta.

-Jó ötlet-ásítoztam

-Tudom. Én már csak ilyen okos vagyok!-persze, hogy arra még van ereje, hogy magát dicsérje.-Megyünk aludni?

-Aha-tápászkodtam fel. Aidennel nagy nehezen feljutottunk a szobánkig és lefeküdtünk.

-Asszem hányni fogok-morogtam a párnák közt.

-Én is szomjas vagyok-válaszolta Aiden álmában.

-Mondom hányni fogok-mondtam kicsit érthetőbben.

-Ajaj, akkor ki kéne menj a fürdőbe.

-Ja, de lusta vagyok.

-Én is. De azért ne hányd le a szőnyeget, jó?

-Megpróbálom-válaszoltam komásan. Végül nem hánytam, viszont aludtam egy jót.