Vágyaink csapdájában | Befejezett

6.

Sziasztok!:) Új rész, jó olvasást.

April rendes lány volt. A másik suliban, ahol a gimnáziumot kezdtem, az a kevés barátom, akikkel a szünetekben voltam, mind lány volt. Fiú haverjaim még az általánosból maradtak, de velük se igen tartom a kapcsolatot. Egy meleg fiúnak nehéz úgy fiúk között lenni, hogy ne lássák benne a hátsó szándékot, még ha nincs is neki. Ahhoz ismerniük kell egymást és azt általában nem akarják, nehogy őket is buzinak tekintsék. Vagyis nekem mindig ezt mondták mikor be akartam állni a csapatukba. Viszont most mintha máshogy lett volna. Nick igazán rendes volt velem, az első pillanattól kezdve kiszúrta, hogy más vagyok és mégis odajött beszélgetni. Akarata ellenére is segített ezzel a tettével, kevésbé éreztem magam feleslegesnek.
Egy megterhelő fizika és egy laza civilizációs óra után - ami nekem eddig még nem volt, de mint kiderült itt kultúrákról tanulunk és elemezzük őket - ebédszünet következett. Nem igazán voltam olyan állapotban, hogy lemenjek és hát azt se tudtam hova kell menni és milyen célból, de April odajött a padomhoz.
- Hé, lejössz velem? Ne ülj itt és én se akarok egyedül menni - Zöld szemei csillogtak, barna dús haja a mellei alá ért le. Úgy látszott segíteni akart megismerni a sulit. Megvontam a vállam aztán felállva megropogtattam a hátamat. Az ajtó felé indultunk, Nick pont akkor jött nagy lendülettel befelé.
- Hozzád jöttem. - Mosolyodott el megtorpanva, mintha valami régi ismerősök lennénk. - Ebédelni mentek?
- Igen, nyugodtan gyere velünk. - Kacagott April a fiú kapkodó stílusán. A srác élt az ajánlattal, és semmi szívbaj nélkül kezdett bele egy sztoriba, nem zavarta, hogy egy idegen lány hallgatja a tegnap esti programját. Olyan közvetlen volt. Még csak második napja jártam ide, de ő volt az akivel a legtöbbet voltam és egyből megtaláltuk a közös hangot. Pedig nálam ez nem sokszor volt meg, leginkább kivontam magam a társaságból és csendben figyeltem. De Nick bárkivel megtalálja a közös pontot és simán vált a hangulatán, attól függ ki hogy áll le vele beszélgetni. Irigyeltem tőle ezt, én sose voltam ilyen.
- Tegnap láttam az egyik végzős fiút - Kezdett bele Nick és diszkréten rámutatott a folyosón ülő srácra. - Aki ott van. Egy lánnyal beszélt suli után és hazakísérte, majd megcsókolta. És láttam este is, ahogyan a parkban egy másikkal sétált kézenfogva. - Rázta a fejét, mi pedig Aprillel egyszerre méregettük a fiút. Első megítélésre tipikus bunkó, nagymenő aki mindenkit megkap és ezt kihasználja. A srác észrevette amikor elhaladtunk előtte és ránéztünk, ezért nem túl kedvesen felmutatta a középső ujját. A szemeibe nézve azonban láttam valami olyat, ami nem a stílusát tükrözte. Valami nem volt vele rendben. Az, hogy egy nagy társaságban ülve egyértelműen nem figyelt az emberekre, feltűnő volt és én kiszúrtam. April megállt bekötni a cipőfűzőjét, ezért mi is vártunk, amíg Nick témát váltva fecsegett, óvatosan hátrapillantva újra a srácra néztem és véleményem nem változott. Tekintetünk összeakadt, homlokát ráncolva méregetett, de miután nem kaptam el a fejem, érdeklődve nézett. Félvér vonásokat lehetett felfedezni rajta, bőre napbarnított és tökéletes halvány kapucsínó, haja barnásszőke és kicsit hosszabb, ezért a szemébe lógva egy két elkeveredett tincs az orrát súrolta. Elölről beletúrva bal oldalra igazította őket, így kócosan volt elválasztva, de neki ez állt jól.
- Nem jössz? - Kérdezte Nick én pedig zavaromban elindultam utánuk.
- De, persze.
A földszintre leérve sokan lézengtek a társalgó padoknál, ahogy hallottam mindenki imádja ezt a 20 perces szünetet, így könyebb elviselni a hajtást és még zene is van hozzá. Elsétáltunk az ebédlőbe, csoportokban lézengve a diákok nevettek és néhány jobbfej tanár is volt szétszórva, látszólag teljesen elvoltak a tanulókkal. Kerestünk egy szimpatikus asztalt, míg April elment kaját venni, Nick is előszedte az ebédjét. Körülnéztem és rájöttem, hogy ez a két nap eddig szebb és tartalmasabb volt, mint a másik helyen több mint egy év. Megszerettem ezt az iskolát. A lány hamar visszajött két barátnőjével.
- Mindig együtt vagyunk ilyenkor, remélem nem baj. - Fordult felénk. Csak megráztam a fejem, Nick egyáltalán nem foglalkozva ezzel valakit keresett a szemeiből és a forgolódásából ítélve. Mindenki elhelyezkedett, nekiláttak kajálni, mikor egy kéz támaszkodott neki az asztalnak köztem és April között.
- Sehol se láttalak, de jöttem ha nem gond. - Hallottam meg egy hangot és ahogy felnéztem kedvem lett volna elvörösödni. A szőke Chris volt az.
- Oké, van hely. - Vonta meg a vállát Nick, pedig igazából a srác az egyik lányhoz intézte a szavait. Megkerülte az asztalt és velem szemben foglalt helyet. Ráemeltem a tekintetem, ő pedig elmosolyodott és édes hangon így szólt:
- Szépfiú, te nem eszel?
Nagyot nyeltem, teljesen megdöbbentem a szavain, de egy kósza mosolyt azért eleresztettem. Nick olyan "én mindent értek" fejjel nézett rám én pedig megpróbáltam nem zavarba jönni annyira.
- Nem igazán. - Válaszoltam és elmerültem a gondolatban, hogy hogyan lehet valaki ennyire aranyos.

'16.02.26.