Vágyaink csapdájában | Befejezett

51.

Jó olvasást!c: ❤️

- Olyan jó érzés. Első nap mikor felébredtem először azt hittem álmodom, aztán láttam a szőke haját és tudtam, hogy itthon van. Szegény még két-három napig teljesen kába volt az időeltolódástól, de minden haverja látni akarta már, szóval mindenkivel találkoztunk. Úgy örültek, tök jó, hogy ilyen népszerű. – Fejeztem be az áradozást Mia és Aaron kérdésére, miszerint egyben hazaért-e Chris. Már rég voltam a bátyámék lakásában, teljesen belakták, összeszoktak és olyan édesek együtt. Mosolyogva néztek össze az áradozásomra.

- Örülök, hogy boldog vagy. – Mondta Aaron.

- Igen én is, rég láttalak ilyen életvidámnak. – Tette hozzá Mia, aztán lerakott elém egy katalógust. Ránéztem, a címlapon egy menyasszony állt és körülötte kis koszorúslányok. Esküvő timeeeee.

- Ki kell választanunk a koszorúslányok ruháit. Illetve a ruhát, hiszen a népes családban csak egy lány van.

- Ja, durva. – Bólogattam. Miának egy bátyja van, a szülei pedig egykék voltak, szóval még csak a rokonságban se akadna. - Ezt nem Dory-ra kéne hagyni? Ő tudja a legjobban mi tetszik neki.

- Csak a véleményed érdekel. Dorothy pedig nem hajlandó átjönni, valami baja van.

- Nekem fel sem tűnt. – Ráncoltam a szemöldököm. - Igaz, mostanában nem nagyon voltam velük. Majd beszélek vele.

- Köszi. – Könnyebbült meg a lány, aztán az orrom alá nyomott egy újabb magazint, amiből ki kellett választanom a süteményeket. Egy óra alatt meg is lettünk, együtt elmentünk a cukrászdába és leadtuk a rendelést, így majdnem minden készen állt.

- Akkor két hét és esküvő. – Mondtam mosolyogva.

- Pontosan.

Mia hangja tipikus izgatott, de mégis parázik között ingadozott egy kis bizonytalansággal, úgyhogy átöleltem a vállát és próbáltam megnyugtatni. Végülis semmi gond sem lehet, én segítek mindenben. Na jó, ez volt az első dolog, amibe a kezemet adtam, de legalább van valami és már nincs bűntudatom a tétlenség miatt.

- Csinosak lesztek.

- Ti is. – Mosolygott rám. Bólintottam. Igen, nos, az a helyzet, hogy ez a coming-out dolog csak a szűk családi körben zajlott le, tulajdonképpen egyik unokatestvérem, nagynéném és nagybácsim se tudja rólam, szóval eléggé tartok tőle. Ha beállítok egy fiúval az oldalamon, többet nem lesz titok. Félek a reakciójuktól, ha megtudják, ezentúl mindig az lenne a téma, hiszen újdonságnak számítana nekik. Eddig a depressziós voltam, mostantól pedig a meleg? Miért engem címkéznek fel folyton?

- Mennem kell. – Álltam fel és valami dologról motyogva kénytelen voltam lelépni. Ezt muszáj tisztáznom magammal. Egyszer már átéltem, mégis félek elmondani. Az lesz a legjobb, ha mára elfelejtem, majd az esküvő napján aggódom miatta.

Hamar hazaértem, nem volt más dolgom, úgyhogy csináltam magamnak egy szenyót és leültem tévézni a nappaliba. Chris Luke-kal van, századszorra meséli el különböző embernek az elmúlt két hónapját, inkább kettesben hagytam őket, rájuk fér a beszélgetés. Szívesen átmentem volna Nickhez, de úgy néz ki átmenetileg szakítottunk a mekis napon, azóta levegőnek néz. Komolyan berágott azért, mert ráförmedtem, hogy megcsalják Randyt a barátnőjével. Más magyarázat erre nincs, ráadásul Bonnie is ki van készülve, mert Nick vele is szemét. Egyszer találkozzak vele és jól lehordom a fejét, mert Bonnie nem ezt érdemli, nem is csinált semmit. Rázzon le engem, de ne a lányt. Nate ma barátnőjével van, már egy ideje mondogatja, hogy megtervezték a mai napot. Tehetetlenül ültem a kanapén és komolyan semmi hasznomat sem éreztem, megkérdeztem Austint, hogy a szalonban van-e, mert ott akarok lenni. Pont nem volt, de azt mondta menjek oda és ott lesz fél óra múlva. Ezért hálás voltam neki. Egyszer csak felbukkantunk egymás életében, mégis képesek vagyunk ott folytatni, ahol abbahagytuk és legjobb barátként viselkedni. A szendvicsemet beraktam a hűtőbe, remélve, hogy hamar új gazdát talál és elindultam a szalonba. Útközben írtam Chrisnek, hogy hol talál, valamelyik nap bemutattam a két fiút egymásnak és azóta teljesen rendben en, ha Austinnal lógok. Más választása amúgy sem volt, csak elfogadni. Azért örülök neki.