Ő csak egy meleg fiú a gimnáziumból, aki be akart illeszkedni, de a sok gyűlölködés miatt pokollá változott számára a hely.
Egy lehetőség adott volt: jelentkezzen át egy másik iskolába.
Hogy milyen érzés antiszociálisként környezetet váltani? És a...
Sziasztok!c: Boldog karácsonyt mindenkinek, remélem jól vagytok. ❤️ Ezt a részt is imádtam írni, igazából az egész sztorit, úgyhogy jó olvasást.
Amúgy ez a kép mai, /remélem nektek is kijelzi, mert egy ideje itt küszködök vele de nem akarja felrakni/ Wattpad csodálatos karácsonyi dizájnt tervezett, én meg büszke vagyok, hogy idáig sikerült elérnem egy történetemmel, eddig ez a leghosszabb, igényesebb és sokat foglalkoztam vele. Nekem megfelel:) ❤️
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Igazából eszembe juthatott volna a gondolat, hogy Chris és Don összeszűrték régebben a levet, csak a rózsaszín ködtől sosem néztem körül. De nem kezdhetek Chris minden ex fiújára féltékenykedni, mikor ő engem szeret. Inkább hagytam. Néha esténként még azért a szemem előtt lebegett az a megalázó hangsúly, amivel Don a szájára vette a szöszit, de nem említettem meg neki az esetet. Az elmúlt két hét hamar elment, most meg itt ülök az ágyamon a gondolattal, hogy hajnalban már láthatom őt. Elképesztő. Bár este fél tizenegy van és tőlük jövök, már alig bírom kivárni. Chris anyukájával kitakarítottuk a szobáját, mert eléggé beporosodott a hónapok alatt, aztán náluk is vacsoráztam. Rendes tőlük, hogy így a szívükön viselik a fiuk szerelmét, nem volt kínos vagy kellemetlen velük lenni.
Tudván, hogy reggelig biztos nem fogok aludni, lementem a konyhába és készítettem magamnak egy kakaót. Apu is kint volt, ő se tudott az ágyban maradni.
- Biztos nem mész ki a reptérre? – Kérdezte.
- Igen. Amint landolt a gép, átmegyek hozzájuk és ott várom.
- Egyszer én is voltam ilyen helyzetben. – Kezdte, én pedig figyelmesen hallgattam. – Veled egy idős lehettem és volt egy szerelmem, távkapcsolatban egyeztünk meg, mikor elköltöztek. Alig vártam, hogy láthassam és csodálatos érzés volt, mikor megtehettük, de nem bírtuk sokáig. Egy évig voltunk együtt.
- Hát ez nem túl bíztató. – Ráncoltam a szemöldököm, mert tényleg nem volt az. Most ezzel riogatni vagy megnyugtatni szeretett volna? Minden esetre inkább megpróbáltam elnyomni az érzést, hogy mi van akkor, ha Chris már nem szeret.
- Azért szólj haza, ha nem jössz reggel. – Mosolygott megveregetve a vállam, aztán otthagyott egyedül a konyhában.
Elmostam a bögrém és kimentem a ház elé. Leültem a hideg lépcsőre, mivel itt senki sem fog látni, hosszú percekig csak bámultam a sötétbe. A szemem hamar hozzászokott a kevés fényhez, észrevettem azt a ronda kertitörpét, amit anyu már tavaly el akart tüntetni, csak valahogy mindig itt ragad. A kerítés menti bokor kezdte benőni a ronda arcát. Nem tudom hogyan gyárthatnak ilyen béna díszt, mármint helyesek, de ez a darab kivételesen csúnya. Még egyik rokontól kaptuk mikor látogatóba jöttek, mondjuk elég távol élnek ahhoz, hogy többet ne jöjjenek, úgyhogy, ha eltűnne ez a kis szörnyeteg, sose vennék észre. Talán már oda is nőtt.
