Csillagszámláló (Larry Stylinson ff.)

3. Louis vagyok... Ő meg Harry

Sziasztok! Csütörtök, tehát új rész :) Ha tetszett, ne felejtsetek csillagozni, és a kommenteket is szeretettel várom.

*********************************************************************

3. Louis vagyok... ő meg Harry (azaz egy félig kifizetett kávé)

Lana fülig érő szájjal tárta ki az ajtót, de rögtön elkomolyodott, mikor meglátta főnöke szigorú ábrázatát.

– Jó reggelt! – köszönt illedelmesen, és szíve szerint kifaggatta volna Haroldot arról, hol töltötte az éjszakát, de látta, hogy ez nem jó ötlet. Helyette csak ennyit kérdezett: – Készítsek valami reggelit?

– Nem vagyok éhes – kapta a komor választ azonnal. Lana a körmeit rágcsálva toporgott még az előszobában, aztán úgy döntött, nem bírja. Ki kell derítenie, mi történt. Harry bezárkózott a fürdőszobába, úgyhogy ő végül a konyhába ment, ahonnan ráláthatott a fürdő ajtajára, majd azonnal tárcsázta Adam számát. Már éppen feladta volna, mire nagy nehezen válaszoltak a hívására.

– Remélem, jó okod volt felébreszteni...– dörmögte Adam álmos hangon.

– Adam, én vagyok az Lana – suttogta a lány, nehogy lebukjon. – Harold most ért haza, és elég rossz kedve van. Nem tudod, mi történt az éjjel?

– Az utolsó emlékem, hogy elég korán leléptek Tomlinsonnal.

– Tomlinson?

– Louis Tomlinson. Mindegy, úgy sem ismered – nyögte Adam, mert közben borzasztóan elkezdett hasogatni a feje.

– Na és? Akkor miért szomorú? – faggatta Lana.

– Mit tudom én? Nem mentem velük, ahhoz még egy kiló füvet el kellett volna szívnom.

– De akkor miért...?

– Nem tudom! Talán Lounak kicsi a farka, vagy fasz tudja. Aludhatok tovább? – kérdezte türelmetlenül, amitől Lana egyre dühösebb lett.

– Hogy lehetsz ekkora egoista pöcs?! Mindig csak magaddal foglalkozol, a barátaidat meg le se szarod!

Lana kifakadásától már az egész konyha visszhangzott, de túl mérges volt ahhoz, hogy észrevegye magát.

– Drága Vöröske! Ha nem vetted volna észre, én voltam az, aki tegnap kirángatta a jéghercegedet a házából, hogy lazuljon egy kicsit. Ha valami elbaszódott, arról nem én tehetek. Nagy fiú már! Nem lehetek mindig ott vele, hogy fogjam a kezét.

– Baszd meg! – mondta a lány nemes egyszerűséggel, majd azonnal bontotta a vonalat. Zihálva támaszkodott a konyhapultra, és hatalmasat ugrott, mikor a mély hang megszólalt mögötte.

– Lana, minden rendben? – Gyorsan megpördült a tengelye körül, és egy mosolyt igyekezett az arcára varázsolni.

– Persze, csak Stephen néha idióta – hadarta, és vett egy mély levegőt. És akkor meglátta az indokot Harold félmeztelen testén, ami okot adhatott a faggatózásra.

– Eseménydús éjjeled volt, mi? – kérdezte szemöldökhúzogatva a fiún található kiszívott foltra utalva. Harold önkéntelenül kapott a nyakához, és miközben végigsimította az ujjaival, mintha lélekben messze járt volna. – Ahogy így elnézlek, egy darabig nem fogod elfelejteni – tette hozzá Lana, mikor látta, hogy barátja teljesen el van varázsolva. – Mi a baj? Csak egy éjszakát akart?

Harry csak tátogott, és fogalma sem volt, mit válaszoljon. Eszébe sem jutott: egyszerűen otthagyhatná Lanát azzal a szöveggel, hogy nem tartozik rá.