2.Szakíts,ha tudsz

1.5K 96 9
                                    

MAGNUS

Ledermedtem amikor megláttam.Nem tudtam mit tegyek.Egy férfi ül az asztalomnál.Ugyanakkora magas,mint én.Ugyanúgy fekete haja van,mint nekem,csak a szemünk más.Ja,és méghozzá az apám.Fekete szemei szikrákat szórtak,ahogy rám nézett.Valószínüleg látta a fürdőszobát,de jelen pillanatban ez a legkisebb gondom.Mit keres itthon ha egyszer börtönben kéne lennie?Csaknem...megszökött?

-Neked is jóestét fiam.-Rázta meg a fejét,amolyan:"Milyen neveletlen"stílusban.-És mi az,hogy mit keresek itt?Ez az én házam!

-Igen,tudom,de te nem...-Keztem,de félbeszakított.

-Kiengedtek.-Mondta.-Letelt a 10 év.Hol van Rosa nénikéd akire hagytalak 9 éves korodban?-Nézett körül.Szerintem leakarta cseszni vagy valami ilyesmi.Apánál néha nem lehet tudni mit akar.Lehajtottam a fejem.

-2 évvel azután meghalt.-Válaszoltam szomorúan.Rosa néni nagyon kedves volt.Szinte már saját fiakánt bánt velem.De sajnos 2007-ben rákot diagnosztizáltak nála és 2008 november vége felé halt meg.Azóta egyedül élek.-Tudod apa,elég nehéz egy 11 éves gyereknek egyedül felnőni.

-Nehogy már az én hibám legyen!-Csapott az asztalra,amitől hátraugrottam ijedtemben.-Ha nem ölöd meg az édesanyádat most vígan élhetnénk hárman!-Lesütöttem a szemem.Nem hiszem el.Még mindig engem hibáztat anya halála miatt.

-Nagyon jól tudod,hogy ami anyával történt,nem az én hibám.-Majdnem kigördült egy könnycsepp a szememből.Nagyon erősnek szoktam mutatni magam,a szomorú helyzetekbe is próbáltam viccelődni,hogy oldjam a feszültséget.Sokszor sikerült ezzel felvidítanom a szeretteimet.De most nekem lenne szükségem egy Magnus-ra.Ebben a pillanatban apám felállt.Csak most vettem észre,hogy egy csillámos bőrönd van a kezében.Várjunk!Ez az enyém.Mi a fene?!Ledobta elém.

-Szerintem pedig pontosan a te hibád,drága fiam.-Jelentette ki.-Most pedig húzz el.-Kidülesztettem a szemem erre a kijelentésre.Ő észrevette és elnevette magát.-Jaj,Magnus!Nem gondoltad,hogy itt maradhatsz ,ugye?-Megsimogatta az állam,de rögtön el is engedte(undorodva).Elkezdett ciccegni.Belerúgott a bőröndömre.-Tűnés!

-De...de...de...-Dadogtam.-Mégis hova menjek?

-Az már nem az én bajom.-Ült le megint és felrakta az asztalra a lábát.Nem nézett rám.Sóhajtottam,majd lehajoltam a bőröndömért.Felvettem a kabátom,aztán kinyitottam az ajtót.Mégegyszer ránéztem apára,de csöppnyi figyelmet sem tanusított a jelenlétemre.Immár könnyekkel áztatva indultam el ezen a hétfői éjszakán,ahhoz az emberhez,akire bármikor számíthatok.Még ha néha ki is nevet a butaságaim miatt.Fél órába telt,de végül odaértem a kis házikóhoz,ahol Ragnor lakik.Bekopogtam.Nem sokkal később kinyitotta.Vigyorgott először,de mikor meglátta könnyes arcomat,azonnal lehervadt.

-Szia.-Szipogtam.

-Szia.

ALEC

2016.Szeptember 2.Kedd

"Csodálatos"a szüleid veszekedésére felkelni.Kikászálódtam az ágyból,megdörzsöltem a szemem,majd kiléptem a szobám ajtaján.Mostanában mindig ezt csinálják.Augusztus 20.-án elmentünk egy fesztiválra.Apa ismerőse is jött,aki egy szőke pipi volt.Anyára rá sem hederített.Talán történt valami amiről én nem tudok?Mindenesetre egyfolytában veszekednek és kezd idegesíteni.Remélem nem válás lesz a vége.Apa becsapva maga mögött az ajtót elment.Dolgozni vagy...nem tudom.Anyu ma szabadnapot kapott erre a napra,úgyhogy legalább Max-et ma nem kell elvinnem a suliba.Lenéztem a párkányról.Anya a tenyerébe temette a fejét.Oké,itt valami nincs rendjén.Lebagtattam a lépcsőn,egyenesen hozzá.Mikor lépéseket hallott,gyorsan letörölte a könnyeit.Azt hitte nem látom ezt a mozdulatot.Leültem mellé.Átkaroltam és simogattam a vállát.

"I don't want a world,I want you"Donde viven las historias. Descúbrelo ahora