"I don't want a world,I want you"

Epilógus

                                                                                 *5 évvel később*

-Mindenki életében eljön az a nap,amikor úgy dönt,"itt a vége,nem csinálom tovább,elegem van".Mikor vacsora helyett inkább bezárkózol a szobádba és sírsz a párnádba. Vagy rosszabb. Szerintem nincs olyan ember a földön,aki eltudná mondani a saját életéről,hogy tökéletes. Ha valaki mégis ezt mondja neked,ne hidd el,csak nem akar zavarba jönni előtted. Nagyon keveseknek adatik meg,hogy szerelmes legyen vagy,hogy egyáltalán szeretetet kapjon,hogy legyen családja. Sőt,sokan nem is szeretik az embereket. Azt mondják,az emberek undorítóak,miközben ők ugyanúgy azok,csak nem vallják be maguknak. Sokan azt mondják az állatok szeretőbbek. És amikor szétmarcangolják egymást? Vagy amikor bántják a saját falkatársukat? Rémlik valami? Az emberekben és az állatokban sok a közös és ezzel szerintem senki sem tud vitába szállni. Vannak olyanok,akik utálják önmagukat és butaságokat művelnek. Például drogot árulnak,vagy ami még rosszabb,ők veszik meg a drogot. Valakik lopnak,csak mert Istenért sem akarnak elmenni dolgozni,mert mind egy szálig lusta mamlasz. Vannak olyanok,akik eldöntik,hogy ők már nem akarnak élni és begyógyszerezik magukat,vagy más dolgok,de senkinek sem akarok ötletet adni. És van a mi a mi halottunk,aki csak azért ölte meg magát,mert nem tudta elviselni a saját fia életmódját. Utálta a ruháit,a szobája színét és újdonsült férjét is. Sőt,még két kis unokáját is képes lett volna bántani. Hát kérdem én,ember az ilyen,de úgy Isten igazából? Nem fogok gyűlölködni,mert hajdanán megesküdtem az Úrnak,hogy mindenkire szeretettel nézek,hiszen Pap vagyok,de egyre nehezebb ez a munka számomra. Mert olyan lényeket,teremtményeket,egyszerűen nem tudok szeretni,akiben ennyi gyűlölet van. Akkor én miért szeressem? Ha valaki gyűlölködik,nem szabad gyűlölködéssel visszaszólni. Ha ezt teszed,annyit érsz el vele,hogy olyanná válsz,mint ő. És annak mi értelme van? Ne foglalkozz vele. Mutasd meg,hogy nem érdekel téged,mit mond,mit tesz,légy önmagad. Senki sem mondhatja meg ki vagy mi legyél. Hogy kit szeress és kit nem. Még azt sem,hogy mit egyél reggelire! Ne feledd,nem vagy egy senki,mert valami biztos vagy. Lehet,még nem jöttél rá. De hát,jobb később,mint soha. Lehet,hogy nagy dolgokat fogsz elérni az életben. Ügyvéd leszel,Tűzoltó,Orvos vagy akár beállsz mellém dolgozni.Bármi lehetsz,amit csak el tudsz képzelni. Viszont ezekért a dolgokért meg is kell dolgozni. Ifjú koromban,amikor édesapám beállt katonának...Ó,a teremburáját! Eltértem a lényegtől! Elnézésüket kérem.Itt fekszik a koporsóban egy férfi,akit...sokan szerettek. Sok vagyona is volt,csak éppen nem osztotta meg senkivel. Most a családjára marad. Két unokájára,Max Lightwood-Bane-re és Rafael Lightwood-Bane-re. Vejére,Alexander Lightwood-ra. És végül,de nem utolsó sorban,a fiára,Magnus Bane-re. Egykori felesége,Xénia Herbert,mellé lesznek temetve hamvai. Isten áldásával,engedjük útra Asmadeus Bane-t. Az Atya,a Fiú és a Szent Lélek nevében,Ámen!-Ilyenkor azt hinnéaz ember,hogy sokan sírnak. Hogy amint leengedik a fekete koporsót a föld mélyére,mindenki hangos zokogásban tör ki. Egy szokványos temetésen így is szokott lenni. Csakhogy ez nem szokványos temetés. Egy olyan személy halálozott el,akiben egy cseppnyi szeretet sem volt. Mindenkire úgy nézett,mintha egy kisegér lenne,aki nem tud kimászni a lyukából. Alec amúgy sem szokott sírni,de most végképp nem fog. Apósával sok veszekedése volt. Asmadeus mindig megakarta verni Magnus-t,de ő nyilván megvédte férjét. Hiszen szerette. Viszont,kicsikét talán sajnálja is ezt az embert. Hiszen ő sosem szeretett senkit,a kék szemű,fiatal férfi pedig mindenkit szeret,aki közel áll hozzá. Az az ember még a feleségét sem szerette,nehogy azt higgyétek,hogy Magnus szerelemből született,mert nem. Túl hosszú lenne a történet és nem is igazán illik ide. Egy darabig síri csend van,csak az hallatszik,hogy négy férfi éppen kezdi beásni a nagy lyukat. Na de nézzünk egy picit rá az elhalálozott egyetlen gyermeke arcára. Holt sápadt és most kivételesen nem volt rajta smink,reggel nem volt rá ereje. Tudja nagyon jól,hogy az apja teljes szívéből utálta és azt hitte,ha egyszer meghal,nem fog érezni semmit,a gyűlöleten kívül. De most...inkább fájdalom ez,mint gyűlölet. Ő sem érti miért,hiszen semmi jót nem köszönhetett édesapjának,semmit. Még a megfoganását sem köszönhette meg,hiszen az édesanyja nem akart lefeküdni az apjával,minden csak erőszak volt. Magnus vállára egyszer csak minden ránehezedett és haragudott magára,amiért így hozzátud szokni valakihez. Mert elveszteni valakit nem könnyű és ha valaki,hát ő tudja,hogy milyen érzés. A gyász gyengévé tesz. Nem akart az lenni,de nem tehetett ellene semmit. Ökölbe szorította a kezét,behunyta a szemét és engedte,hogy mindenki lássa,neki is van sebezhető oldala. Sírt. Sírt,mint a vízfolyás és senki sem hibáztatja érte. Mert a világ ilyen. A tegnap a múlt,a ma az a jelen és a holnap az a közeljövő. Senki sem tudja előre,mi vár rá. Alec-nek elgyengült az arca és finomat a vállánál átölelte kedvesét,majd megpuszilta a homlokát és a szemébe nézett. Két kék és két borostyán szemtalálkozása,ó,és mennyi szeretet van bennük. Magnus megnyalta a száját,mert eléggé kiszáradt az idegességtől.

-Miért?-Kérdezte férjét,de ő láthatólag nem értette,hogy mire céloz.-Miért választottál engem? Annyi hozzád hasonló,Szépfiú van még a világban. Nem akartál volna visszamenni a világba?

-Nekem nem kell a világ. Nekem csak te kellesz.-Alec megfogta az arcát és egy apró csókot lehelt ajkaira,de tényleg csak egy aprót,hogy senki se lássa. Olyan volt ez,mint egy titok. Kicsi,de sokat ér. Ahogy Magnus-nak az ő Alexander-e válasza. Az ő Alexander-e. Miután vége lett a ceremóniának Alec kézbe vette Max-et és séta közben ringatta,Magnus pedig egyik kezével férje vállát,másikkal pedig Rafael kis kacsóját fogta. Mindenki boldogan nézett feléjük és tudjátok miért? Nem az számít kivel vagy. Csak a szeretet számít. És ha igazán harcolsz érte,a tiéd lehet. Ezt tanította meg nekem Malec. Szeretni,függetlenség nélkül. Köszönöm,hogy velem voltatok és támogattatok. Remélem sikeresek lesztek az életben!

Ne felejtsétek el majd olvasni az új történetemet: Twins...and their crazy life. Nem tudom mikor írom az 1.részt mivel a laptopom bedöglött,most mama gépén írok. Na hali :)