You Kill Me Harry Styles✔️

19. fejezet

- Elkéstünk- állapítottam meg, amikor alig páran ültek a váró terembe. Megláttam Thomas barna haját, ahogy az ablakon kibámulva nézi a repülőket. Odalopóztam mögé, majd ráugrottam.

- Mi a...- döbbent le, majd mikor lemásztam róla, rám nézett- ja, te vagy az- grimaszolt.
- Miért, kit hittél, ki leszek?- nevettem el magam.

- Hogy valami jó csaj. De most már bűntudatom van- borzongott meg.

- Harry, megvesszük neki a hazafelé tartó repjegyet- fordultam a szerelmem felé, aki tisztes távolságból figyelt minket.

- Mi van? Harry Styles a pasid?- döbbent le- Harry Styles a pasid, és ha összeházasodtok, a családom tagja lesz?- mondta már elég hangosan ahhoz, hogy mindenki odanézzen felénk.

- Te hülye! Most azonnal el kell innen mennünk- mondtam, majd megfogtam a csuklóját és el kezdtem húzni magam után.

Beültünk Harry Range Rover-ébe, majd Harry beindította a kocsit és el is indultunk hazafele.

- Komolyan, nem lehetett volna a hangosbemondóba bemondani azt, hogy Harryvel jöttünk érted?- fordultam hátra idegesen.

- Bocs. Csak még fel kell dolgoznom- emelte fel a kezeit védekezően.

- Mit kell ezen felfogni?- ráncoltam össze a szemöldököm.

- Azt, hogy Harry hogy képes ilyen sokáig egy levegőt szívni veled, úgy, hogy még nem rakott ki a házából- nézett bele mélyen a szemembe.

- Te totálisan hülye vagy- fordultam vissza és erősen hátradőltem.

- Hé, fejezd be, mert így is alig férek el- szólt rám Thomas, mire kaptam az alkalmon és megismételtem azt, mint az előbb. Thomas előre csúszott, így nehezebben tudtam megcsinálni a mozdulatot.

- Fe-jezd be!- hajolt előre.

- Még mit nem- vágtam rá és folytattuk tovább a mozdulatokat. Pár perc múlva Harry megunta, mert megállt a kocsival.

- Befejeznétek?- fordul felénk.

- Rám miért nézel? Ő kezdte- mutattam rá.

- Dehogy is, mert te!- kezdett el velem vitatkozni Thomas.

- Na, most hagyjátok abba!- mondta már hangosabban Harry, mire mindketten döbbenten néztünk rá-, na, és akkor hazáig nem akarom hallani egyikőtök hangját sem. És Thomas.

- Igen?- kérdezte.

- Ülj át mögém- parancsolta Harry, mire Thomas engedelmesen átült. Így indultunk hazafele.

Amikor megérkeztünk, mérgesen bementem a házba és becsaptam magam után az ajtót. Thomasnak marhára nem kellene így viselkednie, hiszen, ha nem adtam volna be a derekam, akkor nem lenne itt Londonba. Miért kell egy öcsnek ilyen nehéz esetnek lenni? Egyszer csak Harry dugta be a fejét az ajtón.

- Bejöhetek, vagy meg fogsz ölni?- húzta pimasz vigyorra a száját.

- Gyere- mosolyodtam el.

- Mi a baj?- ült le az ágyra.

- Thomas- ültem le mellé és a kezeim közé temettem a fejem.

- Szerintem nincs vele semmi baj- mondta Harry, mire döbbenten néztem rá.

- Harry, a pasim vagy! Mellettem kéne állnod, nem Thomas mellett.

- Hát nem tudom, amíg te itt bent duzzogtál, én addig beszélgettem vele, és jó fej- mosolygott rá.

- Ezt azért mondod, mert nem éltél le vele tizenhat évet.

- Lehet. De héj, ahogy te Gemmával vagy jóban, én Thomassal. Ez a szabály- mutogatott, majd elnevette magát.

- Bolond- nevettem el én is magam, majd meglöktem őt. Harry abbahagyta a nevetést, és rá mutatott a kezemre, amivel az imént meglöktem. Majd nekem is leesett... vesztettem.

- Tudod, azt hittem, hogy én fogok veszteni, de kiderült, hogy te nem bírod ki, hogy ne érintkezz velem testileg- mondta pimasz mosollyal a száján.

- Tudod Styles- ültem rá lovagló pózba- megbánod, hogy arra fogadtál, hogy énekeljek. Nehogy ismertebb legyek, mint ti- haraptam bele az ajkaimba, mire Harry egy nagyot nyelt-, na, de most megyek és összeütök egy kis vacsorát- szálltam le róla és ott hagytam a szobába. Bevallom, élveztem, hogy így hagytam ott.

A nappaliban megpillantottam Thomast, ahogy a gép előtt ült.

- Mit nézel?- ültem le mellé.

- Bárokat, ahol fel tudok szedni egy csajt- mondta, de le se vette a szemét a képernyőről.

- Te komolyan egy egy éjszakás kalandot keresel magadnak?- kérdeztem vissza hitetlenkedve.

- A csajoknak nem kellek- húzta el a száját.

- Oh, Thomo, gyere ide- tártam ki a karjaimat, hogy meg tudjam ölelni.

- Azért nem vagyok ennyire elkeseredve- tette fel a kezét védekezően.

- Hülye- forgattam meg a szemeimet, majd csöngettek. Kinyitottam, ahol Danielle állt.

- Szia, csajszi, készen állsz, hogy kirúgj velünk a hámból?- biccentett a kocsi felé, ahol Gemma és Lottie vadul integettek.

- Nem, bocsi- mondtam szomorúan, majd mentem a konyha felé.

- De ne már- követett engem Danielle.

- Bocsi, de most nem jó. Ma jött az öcsém, nem hagyhatom itthon egyedül- ültem le az egyik bárszékre.

- Szerintem Harryvel jól el lenne- ült le mellém.

- Ki lenne el jól kivel?- jött be Thomas.

- Jaj, hadd mutassam be Daniellt, Louis barátnőjét. Daniell, bemutatom Thomast, az öcsémet- mutattam be őket egymásnak.

- Szia-, nyújtotta Thomas a kezét.

- Szia-, fogott vele kezet Danielle- na, de akkor jössz?- nézett rám.

- Rendben- mosolyogtam- elmentem- kiabáltam fel Harrynek, aki még azóta se jött le. Danielle, már kiment, így én is követtem volna, de Thomas megfogta a kezemet.

- Daniellet elfogadnám- mosolygott rám pimaszul.

- Meg ne próbáld Thomo, mert kitöröm a nyakad!- fenyegettem meg, majd mentem az autó felé...
Love_Story_Reader_
Ui.: A fenti képen Thomas van. Valahogy így képzeltük el az írótársammal.☺️