2. Évad ~ 3. Fejezet

2.7K 139 6
                                    

A csikket elnyomva visszamentem a szobámba, majd bementem a fürdőbe. Gyorsan levetkőztem, majd lemostam a sminket magamról. Letusoltam, hajat mostam, majd felvettem egy bugyit, és egy pólót.

Az ágyba bedőlve kezembe vettem a telefonomat, majd anyut tárcsáztam.

- Szia anya.

- Kicsim, hogy vagy?

- Jól. Nagyon is. Képzeld, ma találkoztam Harry-vel, bunkó Zayn Malik-kal, és a srácokkal is.

- Na, mesélj. - majd mindent elmeséltem neki az elejétől mostanáig. Persze a cigis részt kihagytam. Nagyon jó volt anyuval kicsit lelkizni. Ez hiányzott már. Éjjel egy órakor tettük le a telefont. Vagyis, csak itteni idő szerint.

Lekapcsoltam a villanyokat, majd kimentem a teraszra. Gyönyörű volt a kilátás. Felültem a betonkorlátra, lábamat lelógattam, és így gyönyörködtem az éjszakában.

Louis-nak teljes mértékben igaza van, és ha velem lett volna ilyen, én is ezt tettem volna a helyében. Valaki olyannak mondtam volna el, aki nem tud semmiről. Hisz néha egy kívülálló, aki nem volt ott végig, és nem látta a részleteket, sokkal jobb tanácsokat tud adni, vagy nagyobb támaszt tud nyújtani, mint aki végignézte a történéseket. És Zayn-t is megértem, hisz régen Harry-vel legjobb haverok voltak. Hirtelen kopogtak az ajtón, mire én csak összeráncolt szemöldökkel visszamentem a szobába. Halkan kikulcsoltam az ajtót, majd kicsit kinyitottam, és kinéztem rajta.

Majd hirtelen Harry jött be szobába, az ajtót bekulcsolta, majd rám vezette zöld tekintetét.

- Harry... - hangom megremegett, ahogy kimondtam nevét, suttogva.

- Egy kérdésre válaszolj, és békén hagylak örökre. Vagy ameddig csak szeretnéd. - elszánt volt, és magabiztos. Fejemet lehajtottam, így hajam arcomba hullott. - Hanna, kérlek, csak egyetlen egy dologra válaszolj! - egyre hangosabban beszélt, mire én felnéztem rá.

- Mit akarsz Harry? Mit akarsz megint csak pont tőlem? - hangsúlyoztam ki a 'tőlem' szót. - Tudtad hol lakom, nem? Nem csak az a kibaszott telefon létezik. - morogtam.

- Miért Hanna? Miért vagy vele? - kérdezte pár perccel később. Nem válaszoltam. - Miért? - kiabált rám, mire összerezzentem.

- Azért Harry, mert ott volt velem, mikor kiderült, hogy halálos beteg vagyok! Ott volt velem, mikor élet-halál közt lebegtem! Mikor szomorú voltam, és támaszt nyújtott nekem, mikor kellett. De tudod, akárhogyan is próbáltalak elfelejteni, nem sikerült. Mikor ő csókolt meg, akkor a Tiédet kerestem benne. Mikor hozzám ért vagy átölelt, a Te érintésedet kerestem az övében. A Te illatodat akartam mindig érezni, hallani a hangodat. A Te hajadba akartam túrni utoljára, mikor úgy volt, hogy nem élem túl a szülinapod másnapját. Idén. És... Úristen! - kaptam hirtelen mellkasomhoz, mert erősen kezdett szúrni a tüdőm.

- Hanna, Jesszusom, jól vagy? - hirtelen karjaiba kapott majd lefektetett az ágyra.

- Add a... táskámat. Gyors... Gyorsan. - próbáltam gyakorlott mozdulatokkal elállítani ezt a rohamot, de nem igazán sikerült. Harry időközben odaadta a gyógyszereimet, amiket erre kaptam. Hozott egy pohár vizet is, majd odaadta, én pedig gyorsan bevettem a bogyókat. Pár perc után abba maradt a szúró fájdalom. Harry aggódva nézett rám, én pedig inkább csak elkaptam tekintetemet.

- Hanna, milyen műtétről beszéltél az előbb? - államat megfogta két újjával, majd maga felé fordította. Szemei mintha lelkemig hatoltak volna, hasamban ismerős pillangók kezdtek repkedeni.

- Miután... miután hazamentem Magyarországra, dohányozni kezdtem. Fél évre rá tüdőrákot diagnosztizáltak nálam. Január 31.-én éjjel volt a műtétem, és Február elsején délben lett vége. Kevés esélyem volt a túlélésre.. De, itt vagyok. Viszont... Kevés esély van arra, hogy nem fog újra kialakulni.

- Jézusom. Ne..Nekem most mennem kell. - dadogott össze-vissza majd kiviharzott a szobából. Kezeim közé temettem arcomat. Tudtam, hogy ez lesz! Annyira tudtam! Minek mondtam el neki? Ahj... Menthetetlen vagyok.

***

Másnap reggel arra keltem, hogy valaki a vállamat puszilgatja. Ádám volt az.

- Szia.

- Jó reggelt. Figyelj, beszélni akarok veled. - ültem fel, majd ő is mellém ült.

- Na?

- Nagyon szeretlek! - nyeltem le eredeti mondani valómat.

- Én is. - csókolt meg.

Sarah

You Kill Me Harry Styles✔️Where stories live. Discover now