2. Évad ~ 8. Fejezet

2.8K 144 28
                                    

- Ezt holt találtad?- kérdeztem, de még mindig lesokkolva álltam az ajtó előtt.

- Hanna, nem az a lényeg. Hanem az, hogy megint visszaestél! Miért titkoltad el, hogy ennyire gyenge vagy leszokni?- kérdezte, de már sokkal barátságosabb hangon.

- Nem akartam elmondani, mert...mert szégyelltem- kezdtem el sírni.

- Hanna, semmi baj- ölelt magához- keresünk egy szakembert, aki segít neked leszokni, rendben?- kezdte el a hátamat cirógatni.

- Igen- biccentettem.

- Csak akkor le kell mondanod a turnét- mondta, mire a szemeim kipattantak és kiszakadtam Ádám öleléséből.

- Hogy mi van? Te nem mondod komolyan. Szóval erre ment ki a játék!- kezdtem el kiabálni.

- Hanna, nyugodj meg...- kezdett el nyugtatni, de ezzel inkább az ellenkezőjét érte el.

- Nem Ádám! Azt akarod, hogy ne menjek el turnézni, mert félsz, hogy Harry-vel megint összejövök! Te nem is az egészségem miatt aggódsz, hanem ezért!- kiabáltam most már torkom szakadtából.

- Bazdmeg, féltékeny vagyok, ezt akartad hallani? Igen, félek, hogy összejössz Harry-vel, de az egészséged is fontos számomra!- emelte már fel ő is a hangját. Csöndben néztem szemébe, és egy ideig néma csönd volt.

- Szakítok Ádám- szakítottam meg a csöndet, majd indultam fel a szobánkba, ahol a bőröndöt elővéve elkezdtem a ruháimat belepakolni.

- Hanna, csak egy kicsikét veszekedtünk! Ne hagyd, hogy Harry kettőnk közé álljon- mondta már könyörgően, mire felnéztem rá.

- Nem ő áll közénk. Te állsz közém és Harry közé!- szaladt ki a számon, mire láttam, hogy Ádám eléggé meglepődve nézett rám.

- Tudod, valahogy reméltem, hogy ezt nem fogod soha kimondani- ment ki az ajtón, én pedig a legközelebbi tárgyat (ami egy párna volt) eldobtam.

Nem akartam Ádámot ennyire megbántani. Szeretem, de mint barátot.

Miután a legtöbb ruhámat be tudtam tenni a bőröndbe, lementem a lépcsőn, majd a nappaliban megpillantottam Ádámot, ahogy a kanapén a kezeibe rejtve arcát sír. Mint ha a szívembe tőrt szúrtak volna, olyan rosszul éreztem magam. Akaratom ellenére is, a lábaim Ádám felé vették az irányt, majd amikor elé értem leguggoltam mellé, és megöleltem őt. Ádám kérdőn nézett rám, mire én egy „sajnálom"-ot motyogva elsírtam magam. Hosszú időn keresztül sírhattunk, majd amikor mindketten megnyugodtunk, Ádám megszólalt.

- Tudod, mindig is gondoltam, hogy én csak második vagyok. De reméltem, hogy nem Harry az első.

- Sajnálom- mondtam rekedten, mire Ádám az államnál fogva emelte fel fejemet.

- Csak egy valamire válaszolj. Szerettél te engem, amíg együtt voltunk?

- Igen- biccentettem- és te kitől tudod, hogy csókolóztam az esküvő napján?- néztem rá kérdőn.

- Kendall-tól. De titkon reménykedtem, hogy csak féltékenységből mondja- válaszolta, mire újra lehajtottam a fejem.

- Sajnálom, hogy hazudtam.

- Ez van. De egyvalamit ígérj meg- mondta, mire kérdőn felemeltem a fejem- elmész kivizsgáltatni magad és leszoksz a dohányzásról.

- De Ádám ez...

- Tudom, hogy nem könnyű- fojtotta belém a szót-, de próbáld meg!- mosolygott rám.

- Köszönöm- öleltem meg- és remélem, hogy egyszer megbocsájtasz- néztem bele szemeibe.

- Én is- biccentett- jó utat Hanna.

- Köszi. Neked meg legyen szerencséd az életben- öleltük megy egymást, majd kimentem a házból és beültem a kocsiba, majd elindultam a szülői házam felé...

Az ismerős házba megérkezve benyitottam az ajtón, ahol az ismerős kép fogadott. Anyu a konyhában főzött, apu és Thomas pedig videó játékozott.

- Á, van egy vendégünk!- jött be mosolyogva anyu, mire a két kocka is felemelte a fejét a tévéről.

- Basszus, elvesztettük apu! Hallod, az egész napos játék kárba veszett!- akadt ki Thomas.

- Thomas, csapj a szádra!- nézett rá szúrós szemmel anya.

- Sorry- válaszolta Thomo.

- Thomas, Magyarországon vagy! Beszélj magyarul!- szólt rá anya, majd szem forgatva nézett rám- kikészít ez a gyerek- fújta ki hosszan a levegőt- amúgy mi szél hozott? Ádámot hol hagytad?

- Szakítottunk, és megyek egy világ körüli turnéra- vágtam rá, mire anyu úgy nézett, mint ha kísértetet látott volna.

- Wow, mikor is láttalak utoljára? Két napja? Ilyen gyorsan történnek veled a dolgok?

- Gergő ma felajánlotta, hogy mehessek a One Directionnel virág körüli turnéra, mint sminkes, mert mint kiderült, a fiúk intézték el, hogy én menjek. Ádám megtalálta a dugi cigis dobozomat, mire egy nagyot kezdtünk el veszekedni, én pedig mondtam egy olyan dolgot, amit nem kellett volna, majd szakítottunk- mondtam ki egy szuszra, és mire észrevettem már mindhárman érdeklődve hallgatták mondandóm.

- Kicsim, egyszerre sírok és nevetek. Örülök, hogy ilyen sikeres vagy, de egyben sírok, hiszen rászokták újra a cigire és a világ legjobb emberével szakítottál, aki nagyon szeret, tisztel, és...

- Kösz anyu, ezzel megkönnyíted a dolgom- mondtam unottan.

- Ha ez az igazság, akkor nincs mit tenni- kuncogott- de gondolom Harry miatt veszekedtetek.

- Mint ha te is ott lettél volna- fújtam ki hosszan a levegőt, és beletúrtam hajamba.

- Sajnálom kicsim- ölelt, meg- ha szeretnél, itt maradhatsz éjszakára- mosolygott rám.

- Köszi, anyu- néztem rá hálásan.

- Khm, mi is itt vagyunk- köszörülte meg a torkát apu, mire nevetve odamentem hozzá és megöleltem, majd mikor Thomasra került volna a sor, ő undorodva megrázta a fejét.

- Bocs, de valamiért nem vonz ez a nagy ölelgetés.

- Bunkó- forgattam meg szemeimet, mire nevetve megfogta csuklómat és magához rántva megölelt.

- Tudod, hogy szeretlek nővérkém.

- Szerencséd van Thomas, mert nem élnél- néztem rá szúrós szemmel.

- Gyertek enni!- kiabálta anya, mire apu elsőnek ért oda az asztalhoz, majd már vette is az első szelet húst. Anyu, rosszalló pillantást vetett apámra, de nem bírta ki sokáig, elnevette magát.

- És mikor is indulsz?- kérdezte apu, miután lenyelte az első falatot.

- Holnap- válaszoltam, mire anyu annyira meglepődött, hogy leejtette az evőeszközt.

- És nem akarod az öcsédet is vinni? Kikészít minket már- mondta apu, mire Thomas összeráncolt szemöldökkel nézett apára.

- Héj, kivel fogsz a nyáron videó játékozni?

- Felejtsd el fiam, az az idő elmúlt- mondta anyu, én pedig elnevettem magam.

- Holnap reggel megkérdezem Paulékat- válaszoltam, mire anyu összetett kézzel egy „köszönöm"-öt tátogott.

Love_Story_Reader_

Ti szerettétek Ádámot?

You Kill Me Harry Styles✔️Opowieści tętniące życiem. Odkryj je teraz