ϟ2ϟ

4.2K 228 2
                                    


Néma csend telepedett a nappalira. Többször elolvastam, tanulmányoztam azt a néhány sort, amit levelem tartalmazott. Roxfort. Ilyen iskola nem is létezik, vagy még nem hallottam róla.

- Ez valami vicc? – fordulok anya felé, levelemet lebegtetve felé. Arc vonásai megint felvették az ijedtséget, főleg szemeiben leltem meg.

- Ülj le Alexis – mutatott a virágmintás kanapénkra, ahol pár perce a bagoly elment. Nem volt választásom, kelletlenül leültem, anya pedig mellém ült. Összekulcsolta kezeit maga előtt, tördelte, már attól féltem eltöri ujjait. Az ijedtség, csak pár percig tartott, de tekintete már idegességet sugároztak.

- El kell mondanom neked valamit – itt megakadt. – biztos észleltél furcsaságokat, ha ideges, szomorú voltál.

Mélyen elgondolkodtam, ilyen esetek után kutakodva az agyamban. Egyszer csak felvillant egy villanykörte a fejem mellett.

- Igen, volt ilyen eset – suttogtam. Nem voltam büszke rá, de ezt senkinek sem mondtam el azt a bizonyos esetet, ami ha jól emlékszem egy hónapja történt a suliban.

- Hallgatlak – függesztette rám zöld szemeit.

- Egy hónapja történt a suliban. A többi lány piszkált a hajam és ruhám miatt. Dobáltak, csúfoltak, a suli mögött van egy tölgyfa ahol meg tudok nyugodni – nagy levegőt vettem és folytattam. –hát oda mentem, de azok oda is utánam jöttek. Annyira dühős lettem, hogy az egyiknek a ruhája meggyulladt, a fákon lévő madarak szokatlan módon megtámadták őket – lesütöttem a tekintetemet.

- Ettől féltem –ingatja meg fejét anya.

- Miért kérdezed? - nézek rá meglepődve.

- Hát... csak úgy – legyint kezével. Feláll, a kanapéról a levelet felveszi az a kisasztalról és átfutja ő is a sorokat.

Ajtó csapódás hallatszik, mire mindketten az ajtóra függesztjük a tekintetünket. Teddy Carter a nevelőapám. Mosolyogva belép, zöld szemei csillognak, fekete öltönye gondosan simultak felsőtestére, szőke loknijai szabályosan bezselézve és fésülve toppan be a nappaliba.

- Teddynek egy szót se – mormogja felém anya, miközben mosolyogva lépked oda férjéhez.

Jobbnak láttam, hafelmegyek a szobámba. A szobámba érve, magamra zártam az ajtót. A szobám valahogy másnak tűnt a piros falával, és a kedvenc bandáimmal tele aggatott poszterek se vidítottak fel. Ágyamra huppantam, és a borítékot nézve, gondolatok kavarogtak az agyamban.

"Miért én? Valami vicc lenne, amit csak úgy kitaláltak? De a bagoly tudta, hogy hova kell jönni."

Az ablakomra tekintve a bagoly ott ült az ablak párkányon és engem figyelt.  "Válaszra vár. Ha elmegyek abba az iskolába, lehetnek új barátaim, olyat tanulhatok, amit más nem....megírom a válasz levelet." - eme elhatározás után egy lapot és egy tollat veszek elő és a saját döntésemet vésem a hófehér lapra. Miután többször is átfutom a válasz levelem az ablakhoz lépek. Kitárom és a lágy nyári szellő fuvallata áramlik be szobámba, a nap lemenőbe volt ahogy a horizontot figyeltem. A hűséges bagoly lábát nyújtva, ráerősítem üzenetemet. Egy határozott fordulattal elrepült.

"Vajon jól tettem, hogy anya beleegyezése nélkül írtam választ?"

A titok feltárul -Harry Potter Fanfiction/BEFEJEZETT/Where stories live. Discover now