A titok feltárul -Harry Potter Fanfiction/BEFEJEZETT/

✰41✰

A rikító sárga szemek láttán megrettenve álltam.
Élőben sokkal ijesztőbb, mint az álmaimban - gondoltam magamban

- Valami gond van? - kérdezte Charlie aggódó tekintettel.
- Semmi - füllentettem. De Dumbledore fürkésző tekintetéből rájöttem, hogy Neki nem tudok hazudni.

"Tudom Alexis, hogy meglepődtél és egyben félsz is tőlem."- emelte feljebb méltóságosan a fejét.

Próbáltam nem remegni. Közelebb szerettem volna lépni hozzá, de valaki megmarkolta a bal vállam. Hátra fordítottam a fejem és Charlie arcával találtam szemben magam .

-Nem jó ötlet ez Alexis - nézett rám barna szemeivel. Ahogy a fáklyák fényei rávetültek az arcára most láttam csak meg, hogy mennyire hasonlít a testvéreire. A vonásai, az orr formája és vörös fürtjei láttán senki se tudná megcáfolni, hogy egy Weasley-vel van dolga.

-Professzor úr! -nyeltem egy nagyot. -Hagriddal vissza mehetnék a kastélyba? -kérdeztem.

- Velem jössz Alexis -nyújtotta felém a karját a Professzor, amit bizonytalanul fogtam meg. - Hopponálunk egyet - mosolyodott el.

Charlie és Hagrid hátráltak egy lépést. Még egy pillantást vetettem a mennydörgőre, míg egy örvénylés hatására Dumbledore irodájában kötöttünk ki.
Émelygés és hányinger kerülgetett. Mélyeket lélegeztem, hogy egy kicsit jobb legyen.
- Az első hopponálásnál mindenki így reagál - ült le az asztal mögötti karosszékbe, miközben Fawkes a főnix madár az asztalára szállt. Arany és vörös tollazata a félhomályban ragyogóan mutatott. Az igazgató öreges ujjaival végig simította, amit Fawkes csipkedéssel köszönt meg.

Miután egy kicsit jobban lettem a Professzorra tekintettem, aki az egyik székre mutatott, hogy üljek le.

- Jobb ha átbeszéljük az esti történéseket -kulcsolta össze ujjait, amit az álla alá helyezett.
-Nem is tudom, mit mondjak - sütöttem le a tekintetemet, miközben az ujjaimmal babráltam.
-Talán kezdjük azzal, hogy mit éreztél, mikor megpillantottad a mennydörgőt .

-Először megdöbbentem és egyben féltem tőle, hogy bármi baj lehet ha átváltozom -tekintettem fel rá. Érdeklődő tekintete találkozott az enyémmel. - Aztán hallottam a fejemben a hangját.
-Mit mondott neked? - vonta fel egyik ősz szemöldökét.
- Azt, hogy örül a találkozásnak és érezte a félelmemet - itt elhallgattam, vettem egy mély levegőt és folytattam. - De valami vonzott, hogy oda menjek hozzá, de egyszerűen nem bírtam.
-Értem Alexis. Szeretném, ha nem keresnéd fel többet, mert olyanra vehet rá amit nem szeretnél megtenni .

Pár percig csendben ültünk, míg én a a sorba rendezett könyveket figyeltem a polcokon. Piros, sárgás színű könyv gerincek meredeztek ki, némely könyv helyet cserélt egymással. A gyertyák lángjai megvilágították a falon lévő alvó festményeket,akiket az elhunyt roxforti igazgatókat ábrázolta. Halk szuszogások és felhorkanások töltötték be az irodát. Fawkes is szunyókálni kezdett a papírokkal teli tölgy asztalon.

- Valami nyomja még lelked? - kérdezte megtörve a csendet.
- Sajnos...igen - a mozgó kis cukorkákat figyeltem, amik egy tálban voltak elhelyezve az asztalon. - Harry-ről lenne szó.

Szomorúan lehajtotta a fejét.
Talán nem kellett volna szóba hoznom?- gondoltam magamban.

-Hogy történhetett meg ez Professzor úr? Harry egyszerűen nem tudta volna bele dobni a nevét a serlegbe és tudtommal nem kért meg senkit erre. Mellesleg az ikreknek sem sikerült túl járni a Professzor eszén - Dumbledore halványan elmosolyodott az emlék felidézése során.