A titok feltárul -Harry Potter Fanfiction/BEFEJEZETT/

✰52✰

Hagrid, Hermione, Ron, Harry és Én az erdőn keresztül sétálva beszélgettünk, mire a levegő egyre jobban lehűlt.

-Egyre hidegebb van - dörzsöltem meg a karom és az egyik irányba tekintettem.

-Ugyan olyan idő van Alexis, mióta elindultunk - vonta fel a szemöldökét Ron, aki látva kérdő tekintetemet elmosolyodott. - Hagyjuk - legyintett egyet.

Fura érzés kerített hatalmába, ami arra ösztönzött, hogy az erdő sűrűjébe rohanjak, hogy kielégítsem kíváncsiságomat.

-Baj van, Alexis? - Hagrid aggódóan nézett rám, aki a titkomat tudván nem  vette fél vállról az ösztöneimet.

-Arra mi van Hagrid? - mutattam jobbra, ahol vészjósló köd szállt lefele.

-Arra a tóhoz jutsz ki, de miért kérdezed? - jött közelebb, miközben hatalmas lábai alatt levelek és faágak recsegtek.

-Nem megyünk arra? - néztem kérlelően a Vadőrünkre.

-Öhm - a többiek felé sandított, akik kérdőn vizslattak minket és toporogtak egy helyben. - Menjetek tovább, én Alexisnek megmutatok egy titkos helyet - hazudta, de amilyen jó szíve van nem nagyon lehetett komolyan venni.
A többiek vonakodva, de tovább haladtak, míg mi az ellenkező irányba indultunk.

-Rossz érzésed támadt? - kérdezte Hagrid.

-Igen - bólintottam, miközben megszaporáztam a lépteimet. -Mintha valaki meghalt vol...- nem tudtam befejezni a gondolataimat, mivel egy elhagyatott kalap hevert az avarban, ami elvezetett minket egy fatövéhez, ahol egy ismerős férfi hevert. Holtan.

-Mr. Kupor -rohantam volna oda hozzá, de Hagrid megragadta a vállam.

-Itt maradsz -parancsolt rám, mire ő oda lépkedett. 

-Hagrid, van itt még valaki, aki figyel minket - léptem közelebb hozzá, miközben jobbra-balra tekintettem. 

-Hol? - állt fel, miközben rám tekintett.

-Nem tudom, valami zavarja az érzékeimet - sóhajtottam.

...

- Mr. Kupor halálával jelnek vehetjük, hogy valamire rájöhetett - Dumbledore gondterhelt arccal meredt rám, miközben tölgy asztala mögött foglalt helyet a díszes székén. 

-De mi lehetett az? - kérdeztem.

- Ezt kell kiderítenem, de neked - erőteljes kézmozdulattal mutatott rám. - nem kell nyomozni kezdeni.

-De Professzor úr, valaki biztos tudja - kötöttem az ebet a karóhoz, mire érdeklődően pillantott rám. 

-Ki lenne az? 

-Mordon professzor miatt lehetett minden - feleltem, mire Dumbledore elmosolyodott.

-Nagyon rég óta ismerem Mordont és biztosítani tudom, hogy nincs vele semmi gond. Csak kicsit ráment az elméjére a munkája, de semmi több - kétkedő arc kifejezésemet nézve, sóhajtott egyet. - Mi az elméleted?

- Mordont mintha kicserélték volna, fura érzések fognak el, ha a közelemben van és velem mindig olyan titokzatosan beszél - borzongtam meg a gondolatától is.

-Igazán? - keltettem fel a Professzor érdeklődését, aki megigazította félhold szemüvegét.

-Igen, hogy nagyobb erőm van, mint Harry-nek és ami még bizarrabb tudja, hogy sárkány vagyok - néztem mélyen Dumbledore szemébe.