A titok feltárul -Harry Potter Fanfiction/BEFEJEZETT/

✰32✰

Mikor megtudtam, hogy tetszem Frednek elakadt a lélegzetem, csak nagyokat pislogtam rá és megszólalni se tudtam.

- De jobban szeretném, ha csak barátok lennénk – felsegített a földről, és félszegen rám mosolygott. Az arcán lévő festék csíkokban folyt le az arcáról. Vörös loknijai rátapadtak a fejére az izzadságtól.

- Ha így gondolod, rendben – viszonoztam a mosolyt. – De ugye már nincs harag? – néztem rá reménykedve.

- Persze, hogy nincs Alex – bokszolt bele a vállamba, mint régen.

Titkon reméltem, hogy több lesz, mint barátság, de örülök annak, hogy tisztáztuk a dolgot. Lesöpörtem magamról a sarat és vissza fele indultunk, hogy a földútra érjünk. A hangok már elcsitultak, csak a vadon élő állatok mozgása hallatszott el. Az avaron lépkedve egy ismerős érzés fogott el. Rögtön megálltam. Kezeimet magam elé vettem, és még a sötétben is láttam, hogy az átváltozás elkezdődött. A kézfejem teljesen fekete lett.

- Valami baj van? – kérdezte ijedten.

- Igen – nyeltem egy nagyot és így folytattam. – Hatalmas nagy baj van – hátrálni kezdtem. Fred nem értette mi a bajom.

- Hadd segítsek – lépett felém egyet.

- Ne gyere közelebb! – kiáltottam rá. – Az lenne a legjobb, ha elmennél most – hátráltam tovább. Egy kiálló gyökérben hátra estem, de már túl késő volt ahhoz, hogy befussak az erdő sötétjébe.

Villám csapott belém. Megnyílt előttem a kapu, ami új testemet raktározza, és felém fordult a Mennydörgő. Sárgás szemei, fekete pikkelyes teste és a fején lévő szarv és a farkán lévő tüskék bronzvörösek. Felém iramodik, és belém ütközve átváltozom. Öt méteres magasságból kémleltem a sötét erdőt, madarak ijedt rikkantással jelezték társaiknak, hogy veszély fenyegeti őket. Éles szaglásomnak köszönhetően éreztem a távoli emberek félelmét, ami a korábbi incidens okozott. De a legközelebbi itt van pont előttem.

- Alex? – Fred ijedten meredt rám. Földbegyökerezett lábai megakadályozták, hogy elrohanjon.

Rá néztem, és csak hangosan mordultam egyet, mert még csak így tudok kommunikálni. Kis füst száll ki az orrnyílásomból. Tűz okádásra készült a vad énem, de nem akartam hagyni, hogy bárkit is bántson, főleg Fredet.

„Hagyd őt békén" – a tudatalattimmal próbáltam meggyőzni, hogy ne bántsa. Évek alatt mindig bejött.

„Csak nem akarsz egy fiú miatt megfosztani magad a rombolástól Alexis?" – gúnyosan felkacagott.

„ Ő az én egyik legjobb barátom!" – kiáltottam.

„Ahogy akarod" – felelte.

Visszaváltoztam az eredeti emberi alakomra. Fred rohant oda hozzám, aki megölelt.

- Ezért kell az a bájital? – kérdezte, miközben a karjaiba zárt.

- Igen, ezért – feleltem.

Fred az ölelést abba hagyva, hogy levegőhöz is jussak.

- Miért nem mondtad el? George tudja már? – záporoztak rám a kérdései.

- Amikor el akartam mondani soha nem volt jó a pillanat. És George tudta meg hamarabb, mert tudta, hogy valami nem stimmel – feleltem a kérdéseire, miközben néhány kósza hajtincset kisöpörtem a szememből.