Mosolyogva bebújva a telómba, nézegettem képeinket.
Eljutottunk idág?
Én sem hiszem el.
Titokban készítettünk, éjjenk évadján.
Elhiszem,
Ez nem fog minket szétrombolni.
Lélekben töltöttük fel egymást.
Oly energiát adva,
Mit eddig nem hittünk volna, hogy felfedezünk.
Egymásra várva,
Zárt területen,
Összekötve egymást.
Nevetésben voltunk gazdagok.
Apró közös csínyeink,
Hatalmas poénjainkkal fűszerezve.
Folyosós beszélgetések közepettei elnevetések,
Hisz oh ugyan...
Mi egész este együtt voltunk, szeretetben fűtve.
Ezek után, ki hinné, ez bármi rosszhoz vezetne?
Nem dőlünk össze, csak egymásnak.
Közös utunk mégsem vezet zsákutcába.
Akkor mégis miért mondják, ki fogunk lyukadni a feketeség ősterén?
Egymásban bízva, feledva a külvilágot,
Így szeretni oly pozitív.
