Ott feküdtél,
Csak próbáltam ébren maradni.
Míg fejemben,
Végig szaladtak a gondolatok.
Talán nem szabadna,
Kínoznom téged eléggé ha felkelsz.
Mégis tudtuk,
Mi fog ránk várni ha zárul az ajtó.
Landoljon minden,
Úgy ahogyan lennie kell az egésznek.
Csináljunk szépen,
Kettőből egyet úgy ahogyan szoktuk.
Szemedbe nézzek,
Nekem annyi is elég, s már elmentem.
