Monitorommal szemezgettem,
Elkezdtem dolgozni szokásosan.
Hirtelen könnyek cseppentek a billentyűzetre.
Törölgettem, mégse hagytam abba.
Anyám szavai jártak fejemben,
Nem akartam távol lenni tőle, mert már nem vagyok önmagam ereje.
Fejemet az asztalra hajtottam, és hangosan szipogtam már.
Éreztem ahogyan belül a lelkem már szakad mint a papír.
Hirtelen szétbomlott az életem, s már nem is önmagam vagyok.
Lezuhantam a földre, ahogyan a szék leejtett.
Magamat ölelve meredtem magam elé.
Hazaszökjek, vagy játszak valami álarcos drámát, megszakítva a lelkem?
...
Hazaszöktem aznap végül.
Mint valami rossz menekült suhantam végig az utcákon.
Csak az lobogott szemeim előtt,
Hogy többet ide se jövök le...
