Familiar Love •Sprouse•

part 2

Az óra után Evan körbevezetett a suliban. Miután magával az épülettel végeztünk, kimentünk az udvarra. Hatalmas udvara volt az iskolának, aminek a felét egy kisebb focipálya foglalta el, amin pár fiú épp játszott. Miközben beszélgettünk, körbesétáltul az egészet vagy háromszor.

- Szóval. Mesélj magadról. - nézett rám, bőrkabátja zsebeibe süllyesztve kezeit

- Mit szeretnél tudni?

- Mindent. Miért váltottál sulit?

- Nem csak sulit. Várost is. Apa építész, és jelenleg itt, New Yorkban kapott hosszabb munkát.

- Akkor gondolom sokat költöztök.

- Hát ja. De a testvéremmel már megszoktuk. - erőltettem mosolyt számra

- Van testvéred? Fiú vagy lány?

- Fiú. Az ikertesóm. Sokkal jobb mint egy sima testvér. Neki is ez az első napja itt, csak ő egy másik osztályba jár.

- Na az szuper.

- Neked van testvéred?

- Két húgom.

- Szegény. - nevetettem fel diszkréten

- Hát igen. - mosolygott - Nem könnyű velük. De szerencsére még kicsik. Az idősebb 11, a másik 7 éves. - akaratlanul is arra gondoltam, hogy ugyanennyi voltam én is, mikor anya kilépett az életünkből... egyszerűen utálom ezt a számot.

- Megnyugtatlak, ennél már csak rosszabb lesz.

- Kösz. - nevetett - Tényleg megnyugtattál.

- Ugyan, nincs mit. - kuncogtam

- És amúgy mit csinálsz szabadidődben a legszívesebben?

- Fogom a kamerámat, eltűnök otthonról, és csak fotózok. Tökéletes kikapcsolódásnak, plusz imádom is.

- Csak úgy mész a városba, és lövöd a képeket?

- Aha.

- És miket szeretsz fotózni?

- Embereket, természetet, tájképet, lesifotókat. Bármit.

- Ha ennyire szeretsz fényképezni, jelentkezhetnél a suli újságíróihoz, most pont ilyeneket keresnek. Itt a kamerád?

- Igen, szinte mindig nálam van.

- Szuper. Gondold át, és ha szeretnéd, ma órák után benézhetünk hozzájuk. Elkísérlek, megnézed hogy milyen, tetszik-e vagy sem, és ha igen, jelentkezel. Plusz, még a továbbtanulási papírodon is jót mutatna. - igaza volt. Talán ha sikerülne, jobban szeretném a sulit, meg ahogy mondta is: jól néz ki a papiromon hogy az iskolai újság fotósa voltam, ha ilyen téren gondolkozok tovább tanulni.

- Egy próbát megér. - mosolyodtam el, amit Evan egy még szélesebb mosollyal viszonzott. Ekkor meghallottuk a csengőt. Az udvarról lassan elkezdtek besétálni az emberek az épületbe, mint ahogy mi ketten is.

Ahogy fordultam volna be az osztályterembe, az ajtóban majdnem neki mentem valakinek, az utolsó pillanatban álltunk meg mindketten. Egy magas, vörös hajú, kék szemű srác volt közvetlen előttem, akivel pillanatokon keresztül csak bámultuk egymást, amit végül zavartan szakítottam félbe.

- Bocs. - néztem le a földre, majd mikor megszólalt, újra kék szemeibe

- Az én hibám. Bocsánat. - mosolygott vakítóan fehér fogaival, majd lassan kikerült. Akaratlanul is utána néztem, de mikor láttam hogy ő is így tett, és tekintetünk ismét találkozott, olyan gyorsan fordítottam vissza fejemet, amilyen gyorsan csak tudtam.