Familiar Love •Sprouse•

part 6

Másnap, amint beértem a terembe, valami szemet szúrt. Evan még nem volt itt. Általában itt szokott lenni amikor megjövök, remélem mindjárt betolja a képét az osztályba. Miután leültem a teljesen üres padhoz a helyemre, elővettem a telefonom. Első dolgom volt Evannek írni.

Spencer: Meghaltál?

Vagy öt perc elteltével, meg is kaptam a választ.

Evan: Cuki vagy hogy aggódsz értem. Amúgy csak elaludtam, tíz perc és ott vagyok.

Spencer: Csak azért kérdeztem, hogy tudjam, kell-e szerveznem a temetésed vagy nem. Egyáltalán nem aggódok érted.

Evan: Nem csalódtam benned. :D

- Hé. Tedd le a telefonod. - zökkentett ki egy vékony hang a pad mellől. Oldalra pillantva, egy-egy masnival ellátott, makulátlan fekete körömcipő pár szúrt szemet. Volt egy tippem ki lehetett az, de imádkoztam hogy ne legyen igazam. Vagy különben nem élem meg a délutánt. Igaz hogy hosszú pillanatok után, de végül felnéztem az illetőre. Jajj nekem...

- Már megbocsáss, de egy beszélgetés közepén tartok.

- Azt hitted hogy nem tudom meg?

- Pontosan mire is célzol?

- Mégis hogy a szarba merészelsz elmenni turmixozni a pasimmal? Kettesben! - emelte feljebb a hangját, pont annyira, hogy az egész osztály hallja. Ennek köszönhetően, mindenki elhallgatott, és mindenki minket kezdett bámulni.

- És te, Veronica, hogy merészelsz más srácokkal smárolni, miközben van barátod? Egy másodpercig se hidd azt, hogy Trevor nem fogja megtudni.

- Te kis ribanc. - mondta halkabban, méreggel teli hangon

- Ugyan Veronica. Én ribanc? De hát én nem te vagyok.

- Ha elmerészeled neki mondani... - kezdte, de azonnal közbevágtam, arcába nyomva telefonomat, aminek kijelzőjén az a bizonyos kép díszelgett

- Nem kell elmondanom, csak el kell küldenem neki ezt a képet.

- Khm... - hallatszott egy ismerős hang az ajtóból, mire az egész osztály, egy emberként nézett oda. Trevor volt az.

- Trevor... ez... nem az aminek gondolod... - mentegetőzött Veronica, de Trevort elnézve, nem volt hatása

- Szerintem meg pontosan az. Mennyi kuncsaftod van rajtam kívül? Három? Négy? És még te mondod másra, hogy ribanc... - fejezte be, majd azonnal el is ment

- Egy percig se hidd azt, hogy itt végeztünk. A háború még csak most kezdődik. - nézett rám Veronica, majd Trevor után rohant, és egyedül hagyott a reflektorfényben, az egész osztál, előtt. Mindenki szinte egy emberként esett nekem, így én is kimentem a teremből, és leültem a lépcsőre. Nem telt bele pár percbe, mikor Lena hangját véltem felfedezni.

- Spencer. Mi volt ez az előbb? - ült le mellém

- Semmi. - meredtem magam elé. Nem akartam erről az egészről senkinek beszákolni, főleg nem Lenának, akivel ez volt a masodik alkalom hogy beszéltem.