8.rész

641 42 3
                                    

~Jungkook pov~

Reggel hamar keltem, ami az utóbbi napokban szokásommá vált. Lementem enni valamit, majd karokat éreztem magam körül. Mosolyogva fordultam meg. De sajnos csak Jimin volt. Bár utánna már nem bántam, legalább tudtam pár szót beszélni vele. Kicsit meglepődött mondjuk még nekem is furcsa volt ez az egész. Nem gondoltam volna, hogy valaha is megfog történni. Jin egész napos nagy takarítást tervezett be nekünk. Elsőnek mindenki kitakarította a saját szobáját, így kicsit kettesbe lehettem Nammal. Az is igaz, hogy nem nagyon beszélgettünk, mert elindította a kedvenc zenéit és az bömbőlt végig. Egész nap V-vel próbáltuk ellógni a takarítás többi részét, de nem nagyon sikerült. Mire Jin mindent tisztának vélt /hála a jó istennek/ már késő délután volt. Nem is értem, hogy tudott 5ember egész nap takarítani? Jin túl tisztaságmániás. Fáradtan henyéltünk a kanapén, mikor Jiminiek megjöttek. De jó nekik. Tökre felvoltak spanolva, Jinnel együtt hihetetlen ez a gyerek. Felvánszorogtam a szobába, mivel Nam nem volt lent a nappaliba és reméltem tudunk beszélni kicsit. De hát perszee lement biztos megint zenéket írni. Kezd egyre jobban Suga módba váltani.
Estig a telefonomat nyomkodtam. Néztem egy csomó vicces videót rólunk. Meg ilyen tuti Jungkook fangirl leszel, ha megnézed videót. Vicces, hogy ezeket komolyan így gondolják. Aztán rámentem egy Rapmonsteresre háát most már mindent értek. Ha eddig nem voltam a fanja, most már biztos, hogy az vagyok. Sose tudtam, hogy koncertek közbe ilyen szexy fejeket vág. Bár jobb lett volna most se jövök rá, mert tuti, hogy egész koncerten kényszerítenem kell, majd magamat, hogy ne álljak meg és kezdjem el én is bámulni. Nagyszerű. Görgettem lefele a videó alatt, kíváncsi voltam mik vannak még róla fent. Persze, hogy nem kellett volna..
Tele volt NamJin shippes videókkal. Miért párosítják mindig őket össze? Idegesítő. Nem is illenének össze. Ahh kit akarok átverni? Teljesen össze illenek. Két felelősség teljes, aranyos srác. Inkább ledobtam magam mellé a telefont, mielőtt még jobban felidegesítem rajta magam. Nem lehetek féltékeny egy ilyen hülyeség miatt. Az Jin hyunggal szemben lenne szemétség, mivel ő semmiről nem tehet. Igen Jungkook hagyd abba. Az Armyk mindenkit shippelnek mindenkivel szóval. Inkább átmentem Vhez és estig videójátékoztunk. Mire visszaértem a szobámba Nam már aludt sajnos így a beszélgetést el kellett napolni.
Uhh basszus holnap még Jiwont is felkell hívnom, hogy visszautasítsam a szerepet. Dejó.

Reggel késésben voltunk így mindenki kapkodva készülődött. Nagy nehezen elvánszorogtunk a próbaterembe. Már csak én voltam az öltözőbe meg V. Mondtam neki is, hogy nem vállalom el a szerepet. Kicsit szomorúnak tünt de megértette. Gyors lerendeztem a kínos telefonbeszélgetést Jiwonnal, hát ő már cseppet sem volt megértő. Eléggé kiakadt.
Pár óra táncolás után mentünk egy rádiófelvételre, majd felléptünk egy műsorban. Ez így ment szinte egész héten. Mindenki elvolt foglalva a saját kis problémáival. Nem hogy Nammal még Jiminnel se tudtam beszélni.
Nem tudom hányadán állunk, ha nem is hagyja, hogy megbeszéljük. Szerencsére a délutánunk szabad,így talán lesz lehetőségem. Sajnos megint elment zenét írni, de most ez sem tántorított el. Útközben valaki megragadta a karom és ráugrott a hátamra, mire összeestem. Jimin hangos nevetésére én is elkezdtem nevetni, majd beleboxoltam a vállaba és nagy nehezen leszedtem magamról.
-Idióta.- néztem rá szúrós szemekkel.
-Csak tudni akartam, hogy vagy.
-Azzal hogy megölsz?
-De tényleg. Hogy vagy?
-Hát őszintén? Nem tudom. Kicsit félek. Azóta se tudtam beszélni Nammal. Nemtudom milegyen. Lehet jobb lenne én se hoznám fel a témát.
- Jungkook. Figyelj, ez hülyeség. Jobb lenne? Dehogy lenne jobb, csak álandóan azon gondolkoznál milett volna ha..? Egyszer élünk. Végre kedvelsz valakit. Ne szalaszd el a lehetőséget azzal, hogy mindent túl gondolsz.- amit mondott teljesen elgondolkodtatott. Igaza van.
-Köszönöm Hyung. - gyors megöleltem és már ott sem voltam.
Halkan benyitottam a szobába. Annyira bele volt merülve, hogy észre se vett. Bezártam magam mögött az ajtót és csendesen nekidöltem. Csak néztem őt. Még mindig intenzíven él az emlékezetemben annak a napnak az emlékei. Ahogy hozzámért és a csókjának az íze, ahogy rám nézett, a bizsergés ami végig futott rajtam közbe és az elmaradhatatlan pillangók amik már csak a gondolatra visszatérnek mindig.
Odasétáltam mögé és végig simítottam a karján, a mozdulatomra egy pillanatra megfeszültek az izmai, gondolom megijesztettem kicsit, de amint meghallotta a hangomat úgy ernyedt el a karjaim közt.
-Min dolgozol? -búgtam a fülébe lágy hangon míg fejem a vállaira fektettem, hogy még jobban rálássak a füzetére.
-Csak pár dalszöveg jutott ma eszembe és mindenképpen leakartam írni mielőtt elfelejtem.- mondta.
-Maradhatok vagy zavarlak?- néztem rá csillogó szemekkel.
-Maradj csak, mindjárt befejezem.- mosolygott rám kedvesen. Majd elkezdte magyarázni, hogy mikor mit kell figyelembe venni. Mit hogy szokott. Erről igazából senkinek se szokott beszélni, szóval nagyon örültem. Olyan aranyos volt, ahogy lelkesen magyarázta nekem a dolgokat.
-Uhh bocsi. - vakarta meg egy idő után a tarkóját.
-Gondolom ez téged nem is érdekel. -mondta zavartan.
- De mindig is érdekelt, hogyan jön össze egy számunk - néztem rá bíztatóan.
Egy kis csönd állt be közénk. Hyung is valamin elgondolkozott. Nem bírtam tovább, hogy ne kérdezzek rá. Egyszerűen muszáj megtudnom. Hiába mondtam, hogy nekem elég a barátsága, az a csók után már nem elég. Nem tudom kiverni őt a fejemből. Igaza van Jiminnek. Mit veszíthetek? Max marad minden a régiben, de legalább megpróbáltam.
-Hyung beszélhetnénk? - kérdésemre izmai ismét megfeszültek és úgy bólintott, hogy közben rám se nézett. Pont elkezdtem volna amikor megszólalt a telefonja. Mind a ketten oda kaptuk a tekintetünket. Amint megláttam kikerekedett szemekkel néztem. Nam csak gyorsan kinyomta. A kijelzőn cicám <3 felirattal egy gyönyörű lány képe villant be. Idegesen álltam fel és szaladtam a szobánkba. Miért csókolt meg ha van egy "cicája"??? Becsaptam magam mögött az ajtót és levágtam magam az ágy elé térdeimet felhúzva hajtottam le a fejem. Kivágodott az ajtó, majd ismét be még a zár kattanását is hallottam.
-Hívd vissza!- szólt erélyesen. Felnéztem rá. Próbáltam a könnyeimet a szememben tartani. Kérdőn néztem rá, ahogy nyújtotta a telefont.
-Hívd vissza!- mondta újta.
-Én biztos nem! - néztem rá értetlenül.
-Csak hívd már.
Ingerülten elvettem a kezéből a telefont. Legalább kiosztom azt a hülye picsát. Kicseng..
-Sziaa cicáám mi tartott ennyi ideig?- rákaptam Namjonra a tekintetem aki csak nevetve nézte az értetlen képemet.
-Tae ezzel szórakozik, hogy ő eljátsza a barátnőm szerepét, hogy ne legyen gáz, hogy ennyi idősen még nem volt barárnőm.
- Naa cicuus nem viszeel el egy randira? -nyávogta bele a telefonba egyszerre Tae is elváltoztatott hangon. Miree hangos nevetésbe kezdtem amit nem tudtam abba hagyni. Még hallottam, ahogy Tae mondja, hogy basszus Rapmon lebuktunk, majd bontja a vonalat.
Percekkel később még a könnyimet törölgettem. Nam türelmesen várt még abba hagyom.
-Szóval miért is lettél ideges? Meg miről akartál beszélni?
Egyből abba hagytam a nevetést. Megfagyott körülöttünk a levegő.
-Én csak..- úristen most mit csináljak.
-E-eeez én csaak én én én...- dadogtam össze vissza. Éreztem ahogy ég az arcom. Most erre mit mondjak? Teljesen zavarba jöttem. A kezemmel próbáltam eltakarni az arcom.
-Hogy lehetsz ilyen cuki?- nevetett fel. Elvette onnan a kezem és közelebb mászott hozzám.
-Azt hitted nem tűnt fel? -hajolt még közelebb én meg ha lehet még jobban zavarban voltam.
-Miiiiih? Miről..?
-Jungkook kérlek..-szakított félbe.
-Régóta sejtem, de a múltkori csókos dologgal tudatosult bennem igazából.- nem tudtam beszélni. Tudja és most félek nem voltam erre felkészülve. Próbáltam menekülni de valahogy nem tudtam megmozdulni. Vártam hátha mondd valamit még de ő se mozdult csak nézett. Semmit nem tudtam kiolvasni belőle, mint mindig. Nagy erőt vettem magamon.
-Most mi lesz?- kérdeztem teljesen kétségbeesetten.

****

Hát ennek a résznek komolyan napi szinten vagy 20szor neki kezdtem. Tudtam miről fog szólni de nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz megírni egy köztes részt. Azért remélem tetszett. :)

Attentionحيث تعيش القصص. اكتشف الآن