Attention

9.rész

~Jungkook pov~

-Most mi lesz?- kérdeztem teljesen kétségbeesetten.

***

-Mondjuk nem is tudom. - gondolkozott el kicsit tuljátszva.
-Megismételhetnénk azt a múltkori csókot.- billentette oldalra a fejét mosolyogva, mire nekem kihagyott egy ütemet a szívem bár az is lehet, hogy megállt. Nem tudtam eldönteni, de akkor már biztos voltam benne, hogy mindjárt újra kell éleszteni, mikor közelebb hajolt és az ajkait az enyémre helyezte. Lassan csókolt. Semmit nem sietett el. Várta, hogy magamhoz térjek és végre én is vissza csókoljak, de most túlságosan ledöbbentem, ahhoz hogy ez megtörténjen. Ő is észrevette, hogy nem fogom viszonozni, ezért finoman a fogai közé vette az alsó ajkam és kicsit meghúzta. Elvált tőlem és mélyen a szemeimbe nézett, majd elnevette magát és összeérintette a homlokunkat úgy beszélt hozzám.
-Föld hívja Jungkookot!- mondta viccelődve. A jó kedve és a mosolya egyszerűen levakarhatatlan.
-Ugye most nem álmodok?- kérdezem bizonytalanul.
-Nem Jungkook nem álmodsz. -nevetett ki.
-Biztos? Mert ha mégis akkor sem akarok felkelni.
-Kooki. -mosolygott a hülyeségemen, majd megfogta a kezem és a mellkasához tette.
-Érzed ezt? Úgy dobog miattad, hogy majd kiesik a helyéről. Ez valódi.- kikerekedett szemmel néztem rá, sírni tudtam volna. Még sose voltam szerelmes, de ebben a pillanatban a kis pillangóknak a hasamban köszönhetően éreztem, hogy mekkora hatással van rám.
Annyi mindent szeretnék most mondani de egyszerűen nem tudtam megszólalni ezek után.
Ezért most én hívtam őt egy érzelmes csókba, amiben mindent megpróbáltam elmondani neki. A hetek óta tartó vívódásom. A felismerést, hogy egy fiút kedvelek aki ráadásul olyan mintha a családom lenne. Azt hogy milyen élvezhetetlenek voltak a napok, amiket nélküle töltöttem vagy milyen borzalmas volt mikor mellettem volt de mégis levegőnek nézett. Vagy azt a keserű mámort ami a közelébe fogott mindig el, amiatt hogy nem érinthettem. És legvégül az hogy menthetetlenül beleszerettem.
Reméltem, hogy átmentek az érzéseim. Pár másodpercre elváltunk egymástól.
Belevezette ujjait a hajamba, forró lehelete a számat érte, a vágytól elakadt a lélegzetem. Próbáltam nehogy átlépjek egy bizonyos határt, de önuralmam most egy cérnaszálon függött. Hihetetlen mit vált ki belőlem. Szerintem még csak nem is sejti. Még egy utolsó csókot leheltem finom ajkaira, majd szorosan magamhoz húztam.
-Azt akarom, hogy végre az álmaim valósággá váljanak. Mindegyik.- suttogtam.
-Ne aggódj tenni fogok érte.- puszilt a hajamba.
Hát természetesen ezt a csodálatos pillanatot a drága csapattársaim képesek voltak elrontani. Mivel V és Hobi megvették azt az új játékot amire már alig vártunk és nem tudták eldönteni ki kezdje és azt akarták, hogy Mon döntse el. Egymás szavába vágva sorakoztatták az érveket. Ő csak bólogatott és próbálta komolyan venni a problémát.
-Szerintem Jungkooknak kéne elsőnek kipróbálni, mivel ő is szereti ezt a játékot és őt teljesen kihagytátok ebből.- mondta full komolyan.
Huu nem gondoltam, hogy ilyen előnyei lehetnek ennek. Mivel általába elfogadjuk a tanácsait már rohantam is játszani. Igaz a többiek nem nagyon díjjazták de beletörődtek. Késő estig játszottam. Igazából fel se tünt, hogy a folyton okoskodó hyungok eltüntek mögülem. Csak arra eszméltem fel, hogy Nam beáll a tv elé.
-Nee ez most egy tök jó rész. Menj arébb.- próbáltam jobbra balra dölni, hátha akkor látok valamit.
-Ha tudtam volna, hogy egész nap ezt a szart fogod nyomkodni nem szavazok rád.- ment morcosan arrébb.
Sose láttam még ilyen..ilyen édesnek. Nem szokott duzzogni se semmi. Mindig hidegen hagyja mit csinálok. Ennyi minden változik egy pár óra alatt? Vagy igazából eddig is így gondolkozott csak nem mondta. Gyorsan elmentettem a játékot és kikapcsoltam. Elindultam a keresésére. Nem volt a szobánkba. Ohh ne már. Remélem nem a stúdió szobába ment. Lefelé menet meghallottam a víz csobogását. Szóval fürdik. Egyedül. Meztelenül. Nyeltem egy nagyot. Látni akarom. De az a bizonyos határ, lehet ezzel átlépem. Persze én és a hülye fejem, mindent egyből akarok. Sose tudok várni. Pár percig még a kezem a kilincsen nyugtattam, majd erőt véve magamon benyitok. Bekulcsolom magam után. A zár hangosan kattan. Namjon kihajol a tussolóból, magát eltakarva a  függöny szarsággal. Elkezdek vetkőzni.
-Kook mit csinálsz?- kérdezte értetlenül.
-Veled akarok zuhanyozni. Nem egyértelmű? - kérdeztem, miközben a felsőmet már lehámoztam magamról.
-Nem. Menj ki. Nem akarok együtt zuhanyozi.- odakaptam a tekintetem. Nem értettem ezt a hírtelen kiakadás. Aztán végig gondoltam ő nem is mondott semmi olyan, hogy kedvelne. Csak hogy tudja és ennyi. Mérges voltam rá és magamra. Megint nem tudom, hogy mivan. Ő semmit nem mondd. Nem is fog gondolom. Menjek ki.
-Miért?
-Légyszíves. -jaa persze a bűvös szó, aminek sose tudok ellenállni. Jungkook légyszíves ugorj le! Megtenném?! Megtenném. Biztosan.
Magamra rángattam a felsőm és bevágtam magam után az ajtót. Gondolom a többiek örültek nekem.
Valakivel meg kellett beszéljem. Felkeltettem Jimint, mire ő csak megemelte a takaróját jelezve, hogy bújjak be nyugodtan. Megvárta míg lenyugodok annyira, hogy beszélni tudjak, közben pedig végig simogatta a hátamat, míg beszéltem.
-Igazából nem értem a problémádat. Nem akart veled együtt zuhanyozni. Na és? Mind tudjuk még ha nem is mondta soha, hogy szégyelli a mellkasán azt a heget és nagyon nem szereti mutogatni. Most egyértelmű, hogy nem akarja a kedvesének egyből megmutatni. -suttogta, hogy csak én halljam.
-Kedvese? Jimin pont ez az ő semmi ilyet nem mondott.
-Olyan idióta vagy. Szerinted az hogy megcsókol meg "úgy dobog a szívem,majd kiesik" mi a szart jelent? Nem tenné kockára a bandát egy kis hülyeség miatt, amit nem gondol teljesen komolyan. Amúgy meg te se mondtál ki neki semmi konkrétat. Ne akard ennyire sietettni a dolgokat.
-Miért van neked mindig igazad?- nevettem fel szomorúan.
-Mert egy isten vagyok, természetesen. Na de aludjunk inkább, holnap korán kelünk. Jóéjt.
-Jóéjt.
Igaza van. Időt kell hagynom mindkettőnknek. Csak sodródni az árral, majd minden kialakul.

Reggel Jin keltett mindenkit. A többiek még lustiztak kicsit, de nekem még lekellett fürdenem. Mikor egy száll törölközőbe belibbentem a szobába, Nam karikás, mérges szemeivel találtam szembe magam. Kérdezni nem mertem. Ő se mondott semmit. Nagyszerű. Folytatódik a másik semmibe vevős játékunk. De én ezt nem akarom. Ezért az ebédszünetnél berángattam egy szertárba, ahol elvileg nincs kamera se, hogy ismét beszéljünk. Összeszedettnek kell lennem, hiszen rendbe kell hoznom.
-Figyelj! -kezdtem bele.
-Sajnálom, ha tegnap megbántottalak. Nem állt szándékomba. Csak ne játszuk megint ezt a kerülős dolgot, mert ez a legrosszabb.
-Chh. Te úgy oldod meg a problémákat, hogy más ágyában töltöd az éjszakát. Vicces. -nevet fel gúnyosan.
És akkor rájöttem mi az igazi probléma. Gondolatba ismét fejbecsapkodtam magam. Persze, hogy szarul esett neki. Nekem is szarul esett volna.
-Namjoon. -nézek a szemeibe teljesen elvarázsolva.
Megakarom mutatni mennyire kívanom is őt. És nem jelent semmit az a heg. A pólója alá nyúltam, majd elkezdtem felfele húzni.
-Vedd le! -nézett rám értetlenül.
-Mi? Miért? Nem akarom.
Felnéztem rá. A szemei engem fürkésztek. Végig csókoltam az álla vonalától a füléig, utánna le a nyakhajlatáig. Nem lökött el. Hagyta, hogy azt tegyek amit akarok. Megfeszült minden egyes érintésemre. Majd szépen lassan hagyta, hogy levegyem róla a felsőt, de egyből eltakarta a hegét.
-Ne.- szóltam rá gyengéden. Szépen lassan elvettem onnan a kezét, közben végig a szemébe néztem. Láttam rajta, hogy fél és szégyeli pedig nincs mit rajta.
Apró puszikkal hintettem végig a heg vonalát, mire Nam gyorsabban vette a levegőt.
-Tudom hogy te utálod ezt, mivel azt hiszed elcsúfít. Én viszont egyszerűen imádom.- adtam rá még egy puszit.
-Ennek köszönhetem, hogy itt vagy most velem.
Magához húzott és egy szenvedélyes csókkal jutalmazott.
-Köszönöm. - végül csak ennyit mondott, de ez nekem bőven elég volt.
***
Huu hát nem tudom. Kicsit úgy érzem zavaros lett ez a rész. Vagy csak túl gyorsan történnek az események. Nem tudom. Dee azért remélem tetszett. :) Sok sok puszii.