A zöld sárkány (szünetel)

Gondolatok

Perselus...Halott.

Órákig visszhangzott a fejemben egyetlen szó. Kegyetlenül hasogatott, mint a tőr okozta fájdalom, amikor szivenszúrnak. Apám helyett apám volt. De már soha többé. Az az arc, amikor mondta, felejthetetlen volt. A kifejezéstelen álarc mögött azonban végtelen szomorúság és keserűség volt, ami ránk is rányomta a bélyeget. Hiába minden, most már semmi sem lesz az igazi. Bennem is egy világ tört össze.
   Most, a szobánkban vagyok a hugaimmal akik éppen alszanak, anyáék egy másik szobában és Lily mellettem a másik szobában, Perselus ágyán, a takarót összegyűrve, magzatpózban utat engedett könnyeinek. Még idáig is, halkan bár de elhallatszott sírása. Belül én is sírtam. Sissy, az édesem kígyója, gazdája híján, rajtam tekergett.

-Nem tudom, hogy érted-e, amit mondok, de egy ideig szerintem ne keresd.

Fejét enyhén oldalra döntve bámult tovább sötét szemével.

-Ne keresd, a másik szobában van. Az...apja pár órája halt meg...és...

Az a kígyó határozottan bólintott. Lassan letekeredett rólam, majd a résnyire nyitott ajtón tovasiklott a majd két és félméteres fapiton. Sosem szerettem annyira a kígyókat, de Sissy tett róla, hogy ez megváltozzon jó irányban.
    Egy idő után már én is meguntam az ágyon való semmit tevést és összeszedtem a maradék lelkemet, felálltam és átmentem a keresztapám szobájába.

-Hey Lily.

Semmit nem szólt, tovább sírt az ágyon. Lassacskán én is éreztem, hogy a szemem megtelik könnyel, de visszatartottam. Neki nagyobb szüksége van a vigasztalásra mint nekem. Odafeküdtem szorosan mellé és még szorosabban átöleltem. Megfogta a kezemet és azt hittem tőből kitöri, de csak megfordult, az arcát a nyakamba temetve sírt tovább.    Most már én is. Nem bírtam tovább. Kicsit sem férfiasan bőgtem. Pontosabban együtt depiztünk.

/Lily/
Apa...halott

Milliónyi darabra estem szét. Amikor Draco észrevett és átölelt, a könnyeimmel küszködve kinyögtem nagynehezen. A "házam" eléhopponáltunk mindannyian. Én, se szó se beszéd, miután lepakoltam, átvágtattam a másik szobába. Teleszívtam a tüdőmet a szoba, pergamen, könyv és gyógynövény illatával, majd a fekete franciaágy fekete takaróját magamhoz öleltem és magatehetetlenül elkezdtem sírni. Órákon keresztül csak könnyeztem, sírtam, szipogtam, zokogtam, orrot fújtam. Ha tettem kísérletet, hogy megnyugodjak, sosem sikerült, mert mindig láttam, vagy hallottam a hangját. Keserves sírógörcseim egyikének közepén Draco egy mondat kisajtolása után lefeküdt mögém, én megfogtam a karját és átölelve tovább sírtam, aztán már együtt bömböltük egyugyanazon az ágyon.
~~
Vacsoraasztal. Tőlem jobbra Draco, mellette Cissy, vele szemben Lucius, aki mellett Jonathan foglalt helyet. Mindannyian tudtuk mi történt. A vacsorát ami egyébként francia saláta volt sült hússal, unottan, életkedvvesztve turkáltam. Néha-néha megettem egy-egy falatot. A szőkeség mellettem fapofával tömte magát, a homokszőke családfő megmeg állt és bámult a semmibe. Narcissa pedig a vele szemben ülő utolsó előtti Prince leszármazottal szemezett. A mai események őt is érintették, de ő inkább örült, hogy Bellatrix megpusztult, ahogy Regulus is. Sirius halála viszont lesúlytotta. Hiába voltak rokonok, hiába útálták egymást, ő a szíve mélyén szerette fivérét.
   Vacsora után felvonszoltam magam apa szobájába és visszafeküdtem...sírni. Napestig tudtam volna csinálni, de Draco elvonszolt fürdeni. Egyszerűen annyira magam alatt voltam, hogy muszáj volt ő megcsinálni. Gyászosan lassan vánszorogtam a...szobánkba. Ott két helynyi helyen mesterien terültem el, mindaddig, amíg ő is rendbetette magát. Odébbtessékelt, egy icipicit, haloványan rámosolyodott, majd elkezdte puszilgatta a nyakam, én, egy nemtetsző morgással válaszoltam. Átöleltem és álomba sírtam magam.
~~
Két sötét alak volt egy kihalt folyosón. Tudtam kik azok. A magasabbakpálcát rántott és az apám a földön terült el. Holtan.
     Zihálva ültem fel.

-Lily, mi történt?
-Rémálmom volt. Apa megint meghalt.

Draco már szólásra nyitotta volna száját, de helyette finoman visszanyomott az ágyra, szorosan átölelt és adigg nem engedett el, amíg el nem aludtam.
~~
/Draco/
Soha ennyire maga alatt még soha nem láttam. És nem túl sűrűn szeretném. A vacsoránál is unottan turkálta a kaját, aztán amikor végzett, felment, amikor én is befejeztem utána mentem. Kiráncigáltam a fürdőszobába és kénytelen voltam én megcsinálni, annyira nem volt kedve az életben maradáshoz. Csigalassúsággal vánszorgott vissza a szobánkba, majdmiután végeztem, kicsit odébb tessékeltem az ágyon. Egy halovány vigyort villantottam rá és megpusziltam a nyakát, amit egy morgással jutalmazott. Átölelt és álomba sírta magát. Az éjszaka közepén riadtan ült fel.

-Lily, mi történt?
-Rémálmom volt. Apa megint meghalt.

Szólásra nyitottam volna a számat, de meggondoltam magam, helyette finoman visszanyomtam az ágyra és addig el nem engedtem, amíg el nem aludt.

/Jonathan Prince/

Perselus...meghalt. Mindenkin látszott, még rajtam is, mert tudom, de a legjobban Lilyn és Dracon. Lucius és Narcissa a fejükből néztek ki. Nem kellett belenéznem az elméjébe, a nélkül is tudtam, hogyan vesztette életét Perselus. Ezzel a kockázattal mindketten tisztában voltunk, de mégis... Hirtelen és váratlanul ért a hír.
~~
   Lily végülis, betöltötte a tizenhetet, szóval, ha ilyen szempontból nézzük, nem kell gyámapjának lennem. A temetést is meg kell szerveznek és a halotti tort és minden mást is. Mivel nagyon szerette Lilyt és gyermeke is van tőle, legjobb választás az lenne, ha mellé, vagy a közvetlen közelébe temetnénk el. Minden olyan dolgot sikerült elintéznem még ma este.  Mire mindennel végeztem, nagyon későre járt és mindenki az igazak álmát aludta.
  Benéztem Lilyékhez is, ők szipogva ölelték át egymást. Másnap reggel egy fehér bagoly kopogott az ablaknál.