𝐀 𝐒 𝐇 𝐄 𝐑 - 𝖤𝗏𝖾𝗋𝗒𝗍𝗁𝗂𝗇𝗀 𝖼𝗁𝖺𝗇𝗀𝖾𝖽

𝐓 𝐄 𝐍

————————✯————————

-ᴀ ᴠᴀ́ʟᴛᴏᴢᴀ́sᴏᴋ ᴄsᴀᴋ ᴀᴋᴋᴏʀ ᴋöᴠᴇᴛᴋᴇᴢɴᴇᴋ ʙᴇ, ᴀᴍɪᴋᴏʀ ᴠᴀʟᴀᴍɪ ᴏʟʏᴀᴛ ᴛᴇsᴢüɴᴋ, ᴀᴍɪ ᴀʙsᴢᴏʟᴜ́ᴛ ɴᴇᴍ ɪʟʟɪᴋ ʙᴇʟᴇ ᴀᴢ ᴀ́ʟᴛᴀʟᴜɴᴋ ᴍᴇɢsᴢᴏᴋᴏᴛᴛ ᴠɪʟᴀ́ɢʙᴀ.-

-Pᴀᴜʟᴏ Cᴏᴇʟʜᴏ-

————————✯————————

-ɪ ᴢ ᴀ ʙ ᴇ ʟ ʟ ᴀ  ғ ʀ ᴀ ʏ-

(Nem arról kellett döntenem hogy mit hoz a holnap, hanem hogy mit akarok az élettől...)

Reggel már a nap első sugaraival fent vagyok, ami számomra egy elég szokatlan dolog, mivel egyáltalán nem vagyok az a korán kelős típus. Most mégis éberebb vagyok mint anya, a reggeli dupla kávéjával a szervezetében. Az igazat bevallva az sem biztos hogy aludtam egyáltalán az éjszaka folyamán, nem csupáncsak néha pislogás gyanánt szállt rám a nyugalom.

Az agyam folyamatosan járt, és szinte hiábavaló volt minden egyes próbálkozásom, ügyetlen kis kísérletem a felejtésre, folyamatosan az elmúlt nap történései jártak a fejemben. Egyrészt iszonyat boldog voltam, és kislányosan izgatott, hogy egy ilyen pasi akar magának, mint amilyen Asher. Másrészt ott volt bennem az a kétségekkel teli hang, amely azzal fenyegetett hogy ebből óriási nagy baj is lehet még.

Mert mi lesz ha belekezdünk, és valaki egyszer csak rájön? És ha nem is következik be ez a vég kifejlett, akkor beletudnék úgy anya szemébe nézni hogy tudom, közben folyamatosan hazudok neki? Hogy minden számomra fontos embert átverek közben?

Másrészt azt is tudtam, hogy valami meghatározhatatlan történt köztünk amikor megcsókolt. Valami ami olyan boldoggá tett, amit még soha ezelőtt nem is reméltem. Ez pedig rengeteget nyomott latba.

Képes lennék feláldozni ezt a valamit, csak azért mert mások előítéleteitől félek? És mégis hogy kellene döntenem, hogy az mindenkinek jó legyen?

Ez volt az egymilliós kérdés, amire hiába törtem a fejem egyszerűen lehetetlen volt választ találni.

***

Még egy jó darabig, vagy úgy öt órán keresztül lustálkodtam az ágyneműbe tekeredett testemmel, amíg végre sikerült összekaparnom magam, és a csekély életkedvemet, ahhoz hogy kikeljek az takarók alól. Ahogy felálltam az izmaim sikoltozva ellenkeztek, és testemet mágneses erő húzta vissza a puha párnák közé. Megmutatkoztak jelei a nem éppen jövedelmező alvással töltött óráknak. A látásom kissé fájdalmasan érzékeny lett, és a fejem kilósnak érződött ahogy megszédültem.

Lehet hogy anyának igaza volt, és rendesen kellett volna vacsoráznom az este, nem csak egy kis édességet betömnöm a számba. A vércukor szintem ennek köszönhetően így reggelre a béka segge alatt volt, de mentségemre legyen szólva, annyira felvoltam spannolva hogy a gyomrom nem tudott volna befogadni semmi mást, a csokidarabos kekszen kívül.

Ennek csak most éreztem át a mellékhatását. De amilyen gyorsan jött, olyan hamar el is múlt a szédülés, és a látásom előtt is lassan de abba maradt a szürke foltok játéka. A szememet dörzsölve indítottam utamat a konyha felé, és az utolsó két lépcsőfokról sikeresen lebukdácsoltam.