𝐀 𝐒 𝐇 𝐄 𝐑 - 𝖤𝗏𝖾𝗋𝗒𝗍𝗁𝗂𝗇𝗀 𝖼𝗁𝖺𝗇𝗀𝖾𝖽

𝐓 𝐖 𝐄 𝐍 𝐓 𝐘 - 𝐓 𝐇 𝐑 𝐄 𝐄

——–—––————✯———————––––

-ᴀ ғᴇ́ʀғɪ ʟᴇɢғőʙʙ ᴇʟʟᴇɴsᴇ́ɢᴇ ᴀ ᴋᴇ́ᴛᴇʟʏ-

-Sᴘᴀʀᴛᴀᴄᴜs- Vᴇ́ʀ ᴇ́s ʜᴏᴍᴏᴋ-

——–—––————✯———————––––

-ᴀ s ʜ ᴇ ʀ    ᴅ ᴏ ɴ ᴏ ᴠ ᴀ ɴ-

(A bizonytalanság néha megmérgezi a pillanatot...)

Szóval  milyen is volt az utóbbi egy hónap? 

Nem túlzok  ha azt felelem hogy szar. Először azt hittem hogy a veszekedésünk nem lesz tartós, és hogy hamar sikerül majd kibékítenem őt. De ahogy teltek a napok, és minden egyes testsiklási próbálkozás kudarcba fulladt kezdtem feladni a reményt a gyors nézeteltérés rendezésről. 

Izabella megközelíthetetlen volt.

 Hiába hívtam őt gyakran, minden egyes hívásom süket fülekre talált. És habár nem igazán szerettem a szöveges üzeneteket, számtalan sms-t írtam neki. Minden olyan dolgot amitől valaha szánalmasnak éreztem magam bevetettem, de semmi sem hozta meg a várt eredményt. Mert a lány láthatóan figyelmen kívül hagyott, és ezáltal egyoldalúvá vált a helyzet.

Aztán egy idő után rájöttem hogy itt nem lesz elég egy kis bocsánatkérő gesztus. Valami egészen más eszközhöz kellett folyamodnom, csak azt kellett kitalálnom hogy hogyan is álljak neki. Voltak napok mikor már szinte mániákusan akartam látni őt, és szabályszerűen szűköltem a gondolattól hogy talán erre már nem lesz lehetőségem. De sosem adtam fel őt. Nem tudtam, nem lettem volna rá képes. Így csak reménykedtem, és vártam a pillanatot mikor újra láthatom majd.

Úgy tűnt egyik nap az imáim meghallgattatni látszottak, és mintha isteni jelet kaptam volna. Este volt, már sötétedett mikor hangos nevetés csendült fel az utca fronton, melynek dallamos lágy hangja még az én sötét házam csöndes faláig is elért. Az ablakból remek rálátásom volt arra ahogy két lány falatnyi ruhában kitipeg a szomszéd ház feljáróján. Férfi létemre megnéztem mindkettő teremtést, de amíg a szőkén csak egy másodpercig időzött el a szemem, addig az ismerős barnán már percekig ott ragadt. 

Távolról alig láttam valamit belőle, csupán csak a tőlem kapott ruhához színben nagyon hasonlító kék ruháját, ami ráfeszült számomra tökéletes alakjára. A hosszú hajának sötét ében fürtjeit, és a tündöklő arcát. Olyannak tűnt mint amilyennek mindig lennie kellene. Mint amilyennek minden embernek lennie kellene. Felhőtlennek, gyönyörűnek, és igazán boldognak. Olyannak mint akit nem érinthet a világ rossz oldala.

Ilyenkor láttam csak meg hogy milyen fiatal is igazából a lány. Ilyenkor gondolkodtam csak el azon hogy milyen ártatlan és tiszta volt is ő. Ilyenkor döbbentem csak rá hogy az ilyen lányoknak hírből se kellene a magam faját ismernie. Mert ez a lány szerelmet érdemelt volna, és minden olyan dolgot ami kijárt egy angyalnak. 

Ilyenkor jutott eszembe hogy milyen elcseszett férfi vagyok, és hogy minden amit adhatok számára az a szenvedés.

 De már túl késő volt arra hogy elengedjem őt. Főleg miután megint önként sétált bele a hálómba. Fájdalmas volt hallani hogy másik férfi érintette őt, és még kitudja mit csinált vele részegségében. Legszívesebben megkerestem volna a srácot, és megtanítottam volna neki hogy nem szabad más nőjéhez nyúlnia.