𝐀 𝐒 𝐇 𝐄 𝐑 - 𝖤𝗏𝖾𝗋𝗒𝗍𝗁𝗂𝗇𝗀 𝖼𝗁𝖺𝗇𝗀𝖾𝖽

𝐄 𝐈 𝐆 𝐇 𝐓 𝐄 𝐄 𝐍

--------✯--------

-ɴᴇᴍ ᴛᴇ ᴠᴀ́ʟᴀsᴢᴛᴏᴅ ᴀᴢ ᴇ́ʟᴇᴛᴇᴅᴇᴛ: ő ᴠᴀ́ʟᴀsᴢᴛ ᴛᴇ́ɢᴇᴅ. ɴᴇᴍ ᴇ́ʀᴛʜᴇᴛᴇᴅ ᴍᴇɢ, ᴍɪᴇ́ʀᴛ ᴊᴜᴛ ɴᴇᴋᴇᴅ ᴛöʙʙ öʀöᴍ ᴠᴀɢʏ ᴛöʙʙ sᴢᴏᴍᴏʀᴜ́sᴀ́ɢ. ᴄsᴀᴋ ғᴏɢᴀᴅᴅ ᴇʟ ᴇ́s ᴍᴇɴᴊ ᴛᴏᴠᴀ́ʙʙ. ᴀᴢ ᴇ́ʟᴇᴛüɴᴋᴇᴛ ɴᴇᴍ ᴠᴀ́ʟᴀsᴢᴛʜᴀᴛᴊᴜᴋ ᴍᴇɢ, ᴅᴇ ᴀᴢᴛ ᴍɪ ᴅöɴᴛᴊüᴋ ᴇʟ, ʜᴏɢʏ ᴍɪᴛ ᴋᴇᴢᴅüɴᴋ ᴀ ᴋᴀᴘᴏᴛᴛ öʀöᴍöᴋᴋᴇʟ ᴇ́s ʙᴀ́ɴᴀᴛᴏᴋᴋᴀʟ-

-Pᴀᴜʟᴏ Cᴏᴇʟʜᴏ-

--------✯--------

-ɪ ᴢ ᴀ ʙ ᴇ ʟ ʟ ᴀ ғ ʀ ᴀ ʏ -

(Miért van az hogy mindig azt bántjuk, akit a leginkább nem akarunk? Van ennek egyáltalán értelme?...)

Az emeletig jutottam, úgy-ahogy tartóztatva a sírógörcsöt ami rám tört. A szobámba belépve aztán kitört belőlem minden elfojtott érzelem. A csalódottságtól kezdve, a megbántottságon át, a haragig. A térdeim megállíthatatlanul remegtek, szinkronban a gyomrommal egyetemben. A lábam felmondta a szolgálatot, és csak arra volt erőm hogy a biztos eltaknyolás helyett, a hátammal nekitámaszkodjak az ajtónak. Onnan pedig már egyenes út volt a padlóig. Mire földet értem a könnyek már megállíthatatlanul pörögtek végig arcomon, ezzel nedves ösvényt rajzolva.

A fejemben ugyanaz a kép ismétlődött folyamatosan újra, és újra. Egyszerűen nem tudtam száműzni őket a gondolataimból. Mert amíg én nagy boldogon hoztam meg életem eddigi egyik legnehezebb döntését, ők minden bizonnyal az ágyat gyűrték. Közben persze jót mulatva rajtam.

Istenem! Hogy lehettem ilyen átkozottul naiv?

Hogy hihettem, hogy ő majd más lesz?

Hogy neki nem csak egy egyszer használatos kis játék leszek?

Én tényleg azt hittem, hogy épp annyira akarja ezt mint én. Hogy épp annyira akar engem, és csak engem, mint én őt. De úgy tűnik tévedtem. S ennek jelét mindig is viselni fogom. Ha kívülről nincs is semmi ami mutatja, de belülről a szívemen mindig is lesz egy heg, amin Asher neve fog állni.

Tudjátok milyen az a pillanat mikor úgy érzitek minden klappol, és az eddigi kusza darabkák hirtelen a helyükre kerülnek? Ismeritek az érzést?

Ez a legjobb érzés a világon. Csak az a baj, hogy ez csak egy átmeneti, múló állapot. Elég egy pillanat, és minden szétesik újra körülötted.

Már csak az a kérdés van hátra. Vajon ez is csupán csak egy átmeneti állapot?

***

Nem is emlékszem hogy aztán mi történt, csak arra hogy az éjszaka közepén valami kemény nyomta az oldalamat, és hogy egy éles fájdalom sugározik végig csípőmtől kezdve az egész testemen. Mivel még túl fájdalmas volt a pislogás is égő szemeimnek, így vakon tapogatóztam a sötét szobában. Mikor tenyerem a semmit tapintva bukott le mellém, döbbentem csak rá igazán hogy még mindig a ruháimban fekszek, a hideg fapadlón. Nagy nyögés árán tornáztam magam ülő helyzetbe, és a testembe kellemetlen helyeken egyre tompuló sajgás hasított.

Megvártam amíg az érzés lüktetéssé halványul, és felszenvedtem magam a franciaágyra. Beletartott egy kis időbe amíg minden felesleges ruhadarabomtól megváltam, és a mázsásnak érződő tagjaimmal elhelyezkedtem a takaró nyújtotta meleg burokban. Eddig menedékként ért a szobám. Egy olyan hely, ahová bármikor visszahúzódhattam. Most mégsem jelentett teljes feledést, mert még ide is követtek a gondolatok.