𝐢𝐠𝐧𝐨𝐫𝐞 𝐦𝐞 𝐭𝐡𝐞𝐧 - ʷᵒˡᶠʰᵃʳᵈ

5.

Amikor erre az egyszerűségében bonyolult érzésre rájöttem, két dolgot akartam nagyon:
a, Elkezdeni hinni a sorsban (amit tudósgyerekként elég lehetetlen, hiszen MINDENRE VAN TUDOMÁNYOS MAGYARÁZAT)
b, Gyomorszájon rúgni a sorsot
Nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy ez valami fantatsztikusan szerencsétlenül idióta helyzet. Mármint, nehéz azzal vitatkozni, hogy a nővéred idegesítő barátjába belezúgni nem a legjobb, ugye?
Brilliáns csavar, mióta tervezted, kedves Sors?
Magával a ténnyel megbirkózni sem volt egyszerű, de közel sem annyira nehéz, mint több hónapja magamban tartani.
Teljes titokban. Nem mondani el senkinek. Életed egy olyan eseményét, ami a maga nemében az első.

Sosem értettem, hogy mi olyan nagy horderejű dolog ebben a szerelem dologban. Mondjuk most sem értem, de a következők a tapasztalataim: (az általánosítás végett a szerelmes most az egyes szám második személy, a szerelem tárgya pedig a harmadik, ugyanebben a számban.)
1, Legszívesebben folyton Őt figyelnéd
2, Meg azt is, hogy Ő sokat néz-e feléd
3, Ha viszont a szemeitek véletlenül találkoznak, azonnal elkapod a fejed (ezt a logikát...)
4, Valamiért tudod, hogy a hajánál puhább dolog nem létezik
5, Egészen biztosra veszed, hogy a szemei a lelkedbe látnak
6, A mosolya egyszerűen tökéletes számodra
7, Utálod, hogy így érzel iránta

A/n: Wow, el sem hiszem, hogy 18 nap alatt 245 olvasás és 29 vote jött erre a kis valamire!
Nagyon szépen köszönöm!❤️❤️
🇬🇧@❤️14