𝐢𝐠𝐧𝐨𝐫𝐞 𝐦𝐞 𝐭𝐡𝐞𝐧 - ʷᵒˡᶠʰᵃʳᵈ

7.

Tehát miután a nővéremmel megvettük a szerinte tökéletes gitárt Finn számára a hozzávaló húrokkal és pengetőkkel, valamint tokkal, beadtuk abba az üzletbe, ahol ajándékokat csomagolnak.
- Wow, Laugh, ez magamtól sosem jutott volna eszembe - mondta Ever, szemében mérhetetlen hála tükröződött.
- Egyszer említetted, hogy van egy bandája - vontam meg a vállam, arról mélységesen hallgatva, hogy azóta is nagyon szeretném őt hallani énekelni.
- Igen, a Calpurnia iszonyat népszerű Finn rajongói körében, pedig eddig összesen egy feldolgozásuk van fent a YouTube-on - nevetett Ever.
- Amúgy ez téged egyeltalán nem is zavar? Mármint, hogy a barátodért több millió tinilány olvadozik - akik közül egy a húgod, sóhajtottam magamban.
- Nem, vagyis nyilván meglennék akkor is, ha ez nem így lenne, de ő egy színész. Egy nagyon helyes és aranyos színész, vagyis ez szinte természetes. Most gondolj bele: ha nem lennének rajongói, az azt jelentené, hogy rossz abban, amit csinál. És őt ez nagyon elszomorítaná. Én pedig nagyon nem szeretnék egy szomorú Finnt. Érted? - nevetett, ahogy bekanyarodtunk a Starbuckshoz vezető folyosóra.
- Ühümm - bólintottam, és arra gondoltam, hogy a nővérem minden kétséget kizáróan a világ legönzetlenebb embere.
A kávézóig csendben lépkedtünk egymásba karolva, mindkettőnk másik kezében néhány szatyorral, amiben a többi családtagunknak szánt ajándékok voltak.
Miután kikaptuk az italainkat, csak egymás poharára néztünk, majd nevetve konstatáltuk, hogy a neveinket egyszerűen képtelenség hallás után leírni az üzletlánc dolgozói számára, pedig egyáltalán nem is bonyolultak. Ezért Ever poharán egy Avor felirat díszelgett, az enyém oldalán pedig a Love szócska szerepelt.
-Hé, a tied most egész jó, ezért nem kapsz pontot- nyitotta meg a telefonján a Jegyzeteket a nővérem. Ugyanis a mi családunk abban versenyez, hogy ki kapja a legelképzelhetetlenebb neveket a Starbucksban. Akié a legcikibb, 10 pontot kap, és így tovább. Veszélyesen élünk, az egyszer biztos.
- Aha, hát szerintem én pont annyira vagyok Love, mint Laugh - mutattam egy körübelül egy centis részt mutató- és hüvelykujjammal. Ever csak elnevette magát, majd a csomagokkal a kezében tört utat az emberek között, asztalkeresés céljából.
- Ever! - hallottunk meg egyszercsak egy ismerős hangot az asztalok sokasága közül. A következő pillanatban pedig megtaláltuk a hang tulajdonosát is. Finn csokibarna szemei először az enyémekkel találkoztak, majd Everre nézve felragyogtak, csakúgy mint az 1000 wattos mosoly.
De Finn nem egyedül üldögélt a kávézó egyik eldugott sarkában. Vele volt egy körübelül Everrel egymagas fiú barna göndör fürtökkel és szempárral, valamint egy nagyon-nagyon aranyos mosollyal. Esküszöm, mint Newt és Barry pár évvel idősebben.
Időközben arra sem figyeltem, hogy Ever keresztülvonszolt a fél helyen, csak akkor eszméltem fel, amikor 3 deciméterre voltunk az asztaltól.
- Sziasztok! - köszöntünk kórusban, majd a nővérem gyorsan megölelte Finnt (én csak intettem neki, és próbáltam kizárni azokat a gondolatokat, hogy Ever eddig hányszor ölelhette már meg), aztán az ismeretlen srác felé fordult.
- Én Everett Charity Wayland-Dearborn vagyok, örülök a találkozásnak - nyújtott kezet a fiúnak Ever, aki a teljes neves bemutatkozást hallva kicsit meghökkent, de utána az előbbi barátságos mosollyal rázta meg a nővérem kezét.
- Wyatt Jess Oleff - mondta, én pedig lenyeltem a gombócot a torkomban (ami azért volt, mert új embereknek bemutatkozni annyira szeretek, mint félórán át az öcséim előadását hallgatni arról, hogy milyen baktériumokat találtak egy kupac sárban), mert ha a fiú ilyen kedves, akkor nekem is elő kell vennem a barátkozós Laugh-ot.
- Laughlin Liberty Wayland-Dearborn - erőltettem magamra egy barátságos mosolyt, de a fiú aranyosan csillogó szemeit látva már nem is kellett annyira színlelnem.

Sziasztok!
Gondolom észrevettétek, hogy egy kicsit csúszva hoztam a részt, amiért elnézéseteket kérem.
Nem tudom, hogy hányan vagyunk itt nyolcadikosok, de akik azok, vagy már idősebbek, gondolom átérzik a hatalmas feszültséget és drukkot, ami minden felvételizőben benne van most, a szombati vizsgák előtt. Én például nem kicsit izgulok, mert egy olyan osztályba szeretnék felvételt nyerni, ahová összesen 16 ember kerül be. (És mint sokunknál, nálam is a matek lesz a mumus.)
Szóval csak annyit szeretnék mondani, hogy minden felvételizőnek sikerüljön a maximumot nyújtani szombaton, sikerüljenek jól az írásbelik! Akik számára pedig nem sorsfordító huszadika, annak legyen szép hétvégéje, és küldjétek nekünk a pozitív energiát és tudást, kérlek!❤️
🇬🇧@❤️14