𝐢𝐠𝐧𝐨𝐫𝐞 𝐦𝐞 𝐭𝐡𝐞𝐧 - ʷᵒˡᶠʰᵃʳᵈ

17.

Miattam.
- Ever, nyugodj meg! Össze-vissza beszélsz, azt sem tudod, miről!
- Én nagyon is jól tudom, Laugh! És minden bizonnyal te is tudnád, ha nem a saját kis álomvilágodban élnél, és észrevennéd, hogy mi zajlik körülötted.
- Nem zajlik semmi, amiről ne tudnék! Csak nem értem, miért akarsz rámfogni egy olyan dolgot, amihez aztán végképp semmi közöm.
A következő pillanatban Ever lerogyott a kanapéra, ahonnan a vita hevében előzőleg mindketten felálltunk. Az azutáni momentumban pedig sírásban törti ki, olyan keservesen, ahogy csak azok tudnak sírni, akiknek már tényleg fájt valami.
- Ever, mi a baj? - ültem le mellé, és óvatosan megsimítottam a hátát. Sejtettem, hogy valami komolyabbról van szó, mint az, hogy én hajlamos vagyok belefeledkezni a dolgaimba.
- Még mindig nem esett le, Laugh? - nézett fel rám, és szemeiben a könnyek alatt őszinte meglepődést véltem felfedezni. - Finn sosem volt szerelmes belém.
- Ezt te sem gondolhatod komolyan! - csattantam fel, és ezzel egyidőben újra felpattantam a kanapéról. Szegény hűséges bútordarab, igazán nem érdemli meg ezt a drámázást...
- Én sem akartam elhinni. De emlékszel a szakításunk estéjére? - itt kis bólintással jeleztem, hogy igen, és visszahuppantam a nővérem mellé. - Akkor Finn mindent bevallott: hogy eredetileg sosem tervezte, hogy összejöjjön velem, mert nem érzett semmit; de aztán alakultak a dolgok, viszont ő baráti szeretetnél többet sosem érzett. És elmondta... - itt egy nagyobb hüppögés akadályozta Evert, de gyorsan folytatta - elmondta a másik lányt is, Laugh.
- Szemét állat! Hogy lehet valaki ilyen...ilyen...Argh! - az újabb felállásomat egy kisebb toporzékólóroham is követte.
- Lenyugodnál? Szeretném végigmondani, jó?
- Bocs, persze - ezúttal megkíméltem az ülőalkalmatosságot, és a szőnyegre telepedtem le.
- Mielőtt megkérdeznéd: nem, fogalmam sincs, hogy ki a lány, de azt hiszem, nem is szeretném tudni. És igen, belegondolni is olyan abba, hogy tulajdonképpen életem első komoly kapcsolata nem is volt igazi, mintha leöntenék savval az embert; de tudod mit? Lehet, hogy Finn a járásunk nagy része alatt nem is realizálta, hogy ő igazából nem is szerelmes belém. Talán történt valami, ami rádöbbentette. Ki tudja, ugyanannyi az esélye, hogy később én is rájövök, hogy ez nem is volt igazi szerelem, de majd jön valaki, aki megmutatja. Hé, ne nézz már így! Neked is lesz.

Hajnali kettőkor még mindig Ever szavain túráztatták magukat az agytekervényeim.
Miért nem mondta el, hogy én hogyan jövök a képbe? Tényleg tudtam volna én, Laugh, tenni valamit, ami bármin változtatott vagy változtathatott volna?
Különben is, mi van, ha az az érzés, amit én táplálok Finn iránt sem igazi?
Úgy értem, honnan is tudhatnám?
Vagy az ilyet csak érzi az ember?
Ráadásul, az sem aggasztott kevésbé, hogy Finn-nek van egy lány az életében.
Ki a foszilis energiahordozó lehet az?
És ha az érzésem nem is igazi, akkor miért zavar annyira, hogy legszívesebben ismeretlenül is megkérdezném tőle, hogy tudja-e, mi az az arzén-trioxid?

Te tudod, milyen a szerelem, Wolfhard?

Sziasztok! Nem is tudok nagyon mást mondani, csak annyit, hogy bocsánat, hogy ennyit kellett várnotok (megint), és azt, hogy nagyon-nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki egy-egy kommentel vagy vote-tal most arra ösztönzött, hogy ezt a hónapok óta készülőben lévő részt most befejezzem és ugyanezzel a lendülettel publikáljam is.❤️
Love you all,
L.☀️
Kinek hogy tetszett a ST 3. évada?