𝐢𝐠𝐧𝐨𝐫𝐞 𝐦𝐞 𝐭𝐡𝐞𝐧 - ʷᵒˡᶠʰᵃʳᵈ

14.

- Elképesztően hálás vagyok, Finn. Nem is tudod, mennyit jelent nekem ez a gyűrű - húztam fel az ujjamra azonnal az ékszert, ahogy a fiú saját kezéből óvatosan áttette az én tenyerembe.
- Nem is emlékszem, mikor kaptad - Finn arcára furcsa, elgondolkozó grimasz ült ki.
- Nem is emlékezhetsz - vontam vállat, miközben követve a példáját, én is leültem a hosszú szőrű szőnyegre. - A tizenkettedik születésnapomra kaptam. Csak azután pár hónappal találkoztatok Everrel.
Ever nevének említése nem volt olyan hatással a fiúra, mint a nővéremre Finné: csak fejét lehajtva vakargatta meg a tarkóját.
- Egyébként - szólaltam meg újra, megtörve a beálló kínos csendet - nem is tudtam, hogy a bandáddal már ilyen komolyan csináljátok ezt az egészet. Saját dalok, merchandise dolgok, fellépések...
- Szerencsénk volt - rántotta meg a vállát - Nem tudom, mennyire egoista ezt mondani, de a Stranger Things óta kissé jobban figyelnek a nevemre az emberek. Gondolom egy kiadó látta a számokat, mármint a nézettséget, követőket meg ilyeneket, rájött, hogy ez mennyire eladható lenne.
- Miért gondolod, hogy csak ez volt a fontos? - háborodtam fel - Hiszen iszonyú jó zenét játszotok!
- Köszi, Linnie - mosolyodott el. - De nem minden kamasz hallgat Billy Joelt meg néz Twin Peakset.
- Kár értük - ráztam meg a fejem csalódottan, mire elnevette magát. - Szegény Twin Peaks, mostanában mindenki csak ilyen pocsék sorozatokat néz, mint ez a Stranger Things - sóhajtottam drámaian.
- Láttál te egy epizódot is belőle? - kérdezte nevetve.
- Nem - válaszoltam sajnálkozó fintorral, a fejemet csóválva.
- Akkor remélem, hogy ráérsz, mert addig nem mész el innen, amíg az első évadot végig nem nézted - jelentette ki határozottan, de a szemében játékos csillogás látszott. - Légyszi izzítsd a Netflixet, hozok popcornt meg valamit inni - mondta, majd nagy léptekkel átszelte a szobát, és azt is hallottam, ahogy leiramodik a lépcsőn.
Az ágy mellett álló éjjeliszekrényről felvettem a távirányítót, ami a falra szerelt hatalmas plazmatévét vezérelte. Néhány gomb megnyomása után már a videótár főoldala köszöntött, ahonnan átkalauzoltam magam a Stranger Things profiljára.
- Indíthatod - lépett be Finn, kezében egy tálcát egyensúlyozva, amire előzőleg két poharat és egy nagy tál pattogatott kukoricát pakolt. - Szereted a kólát? - kérdezte felemelve a két literes palackot.
- Ritkán iszom, de igen, köszönöm - válaszoltam, mire töltött mindkettőnknek.
Hogy őszinte legyek, nem gondoltam volna, hogy Finn sorozata ennyire magával fog ragadni. Elképesztő a történetszál, és bár nem az összes karakter szimpatikus, azt hiszem, pont ettől lesz jó a színészi alakítás, hiszen a való életben sem kedvelünk mindenkit.
Azt pedig, hogy valaha is a nővérem exbarátjával (aki történetesen Finn Wolfhard) fogok átfilmezni egy estét, egymás mellett ülve, egészségtelen kajával tömve magunkat, popcornnal dobálva egymást, ha nem értünk egyet valamiben, úgy, mintha ezeréves barátok lennénk, még most sem hiszem el.

És azt sem túlzottan, hogy a következő reggelen a saját kényelmes ágyam helyett, amin a kedvenc NASA-s ágyneműm van, egy fekete perzsaszőnyegen fogok felébredni, amin egy gigantikus méretű kólafolt éktelenkedik;
az einsteines pizsamám helyett az előző napi, harvardos pulcsimban és fekete farmeromban; az ébresztő kiakasztó csörgése helyett arra, hogy valaki a fülembe szuszog.
A fenébe is, Wolfhard.

El sem tudjátok képzelni, ez hányadik verziója az eredeti 14. résznek, igen, azért nem volt annyi ideig rész, mert egy épkézláb fejezetet sem tudtam összehozni. Bocsánatot kérek mindenkitől, de végre sikerült megírnom, és remélem, tetszik.❤️💫
A csodás új borítót rosewolken -nek ezúton is köszönöm.❤️
Valamint délután majd Gretasaurus -nak személyesen is megköszönöm, mert nélküle ez a rész kábé csak az érettségink után jött volna ki.😂❤️

Köszönöm, hogy elolvastad!❤️
🇬🇧@❤️14