XIV.

4.4K 216 29
                                    

H A R R Y S T Y L E S pov.

- Louis, a kurva életbe is, fogd már fel, hogy nem tudok ott lenni! Más dolgom van! - kiabálom a telefonba idegesen. Egyszerűen képtelen felfogni azt az egyszerű tényt legjobb barátom, hogy ma nem tudok megjelenni a szállítási papírok aláírásánál.

- De Harry, kibaszottul szükség van rád! Új anyagot is hoznak, te vagy a főnök, számítanak rád! - magyarázza idegesen.

- Leszarom! Oldjátok meg! - mondom, majd nemes egyszerűséggel kinyomom a telefont.

Kibaszottul ideges voltam, mivel már egy órája folyamatosan hívogattak, hogy mivel én vagyok a fejes, ezért nekem kell lerendeznem ezt az egész hülyeséget. De Darcy-t nem hagyhattam egyedül, oda pedig még Isten se venne rá, hogy elvigyem. Úgyhogy, inkább kikapcsoltam a telefonomat, majd leraktam az asztalomra. Hajamba túrtam, majd hirtelen eszembe jutott valami.

Eszeveszett sebességgel futottam végig a házon, végül a konyhában kötöttem ki, ahol is az én Babám szorgoskodott.

- Mit csinálsz, Napsugaram? - érdeklődtem, miközben neki támaszkodtam a pultnak.

- Édességet. Már követelik a hormonjaim. - kuncogott, mire én is elvigyorodtam.

- Mit szólnál, ha délután, sőt, inkább este elmennénk korcsolyázni? - tettem fel az ötletem kérdését.

- Harry, én... Öhm, szóval, nem tudok korcsolyázni. - makogott, ami mosolygásra késztetett.

- Én se, ne aggódj. - vontam vállat lazán, majd oda sétáltam Babám mögé, s átöleltem derekánál fogva. Magasságomat kihasználva, fejemet nyakhajlatába temetve, belélegeztem jellegzetes illatát, amit annyira imádok, és mámorítóan édes.

- És abból szerinted mi fog így kisűlni? - kuncogott fel.

- Nyugalom. Megoldjuk. - pusziltam bele nyakába, majd amilyen gyorsan jöttem, olyan gyorsan el is tűntem, hogy leszervezhessem az estét.

•••

- Harry, fogj szorosan! - kiált nevetve Dar, miközben a csúszós jegen egyensúlyozva próbálunk haladni a többi ember tempójával együtt.

- Én szorosan foglak, de Baba, egyensúlyban kellene maradnunk. - nevetek fel, mikor már harmadszorra majdnem orra esik, engem magával rántva.

- Ne haragudj. - biggyeszti le ajkait.

- Nem baj, de ha így folytatod, garantált a baleseti. - kerülök ki egy csapat kisgyereket, magam után húzva (talán) életem szerelmét.

- Hazz, iszunk egy forró csokit?

- Persze, gyere. - kulcsolom össze jéghideg ujjait enyémekkel, majd az egyikbüféhez menve vele, kérek kettő forró kakaót. Amint megkapjuk, inni is kezdjünk a gőzölgő italt. Átfagyott testemet egyszerre átjárja a melegség, ahogy Darcy-ra pillantok. Annyira gyönyörű, hogy szinte már fizikailag fáj.

- Szerinted mi lesz a bíróság ítélete? - kérdezte halkan Dar. Szinte teljesen el is felejtettem, hogy holnap Darcy-nak meg kell jelennie a bíróságon, hogy az apja és anyja ellen tanúskodjon.

- Nem tudom, de remélem, hogy jó messzire elviszik, és el is zárják a világ elől őket. Nem engedem, hogy még egyszer bánthasson valaki. - ölelem magamhoz, és szorosan átkarolom kicsi és törékeny testét.

- Nem leszel mindig mellettem, így nem is fogsz tudni megvédeni mindenkitől. - rázza meg fejét, nekem pedig izmaim megfeszülnek, hisz tudom, hogy ez sajnos igaz, de meg kell próbálni. Megérdemli a boldogságot.

- Darcy.. lehet egy kérdésem? - tolom kicsit el magamtól, hogy szemébe nézhessek, ami mindig rabul ejt.

- Persze.

- Darcy, leszel a barátnőm? - tettem fel azt a kérdést, melyre szívem pozitív visszajelzést vár.

Szemei könnyesek lettek, egy-két könnycsepp utat is engedett magának bársonyos és puha orcáján.

- Igen, Harry. Leszek a barátnőd. - húzódtak ajkai egy hatalmas mosolyra, majd magához ölelt, mire szorosan magamhoz öleltem ismét. Picit elhúzódva tőle, mélyen szemeibe néztem, majd megcsókoltam.

Bíztam Benned (befejezett) /H.S./Where stories live. Discover now