Mikor beléptél az életembe...(+18) befejezett

4.

Egy újabb nap.Szintén késve keltem.Amikor fel akartam tápászkodni az ágyból hirtelen nagyon megszédültem.Irdatlanuk fáj a fejem!!!Kerestem egy lázmérőt,és reménykedtem,hogy nem vagyok lázas.De igen!!Persze!!!Mert miért is ne?!Lázas lettem...Visszafeküdtem az ágyba,és az élet értelmén elmélkedtem.A gondolataimat a csengő zavarta meg.Ki lehet az?!!A magam módján "lefutottam"a lépcsőn,és az ajtóhoz érve megtántorodtam.Biztos ki akarom én ezt nyitni?
-Becky!!!!
Nee!Csak őt ne!Ki gondolta volna...James volt az.
-Érezd otthon magad-mondtam unottam miközbe beengedtem az ajtón.
-Beszélnünk kell.
-Szerintem nincs miről beszélnünk.
A konyhába mentem tudomást sem véve az engem követő fiuról.Mit is egyek?Választásom a zabpehelyre esett.Ki akartam venni a hűtőből a tejet,de hát valljuk be a felső polcon volt én még hát ja...vagyok 160 centi.Leemelte a tejet James majd felém fordult.
-Addig nem adom oda amég nem beszélünk.
-Mit akarsz már?!De most komolyan minek kínzol?Egyszer közeledsz hozzám,aztán meg olyan vagy mint aki citromba harapott!
-Sajnálom tényleg de...
-Mit de??!!!
Sarkon fordultam és az ajtó felé mutogattam annak jeléül,hogy ki lehet fáradni.
-Becky...
Odafutott hozzám,az ajtót becsapva nekinyomott,és mélyen a szemembe nézett.Ki készít ez a srác!!Odáig vagyok érte...
-Szeretlek-mondta kissé félős hangon...
Erre a szóra elcsodálkoztam,de még mielőtt mondhattam volna valamit,a kezét a csípőmnél lejjebb csúsztatta és belemarkolt a fenekembe.Szenvedélyesen csókolt,miközbe az egyik kezével a falnak támaszkodott.A lábaimat felemelve,az ölébe vett,és a konyhapultra tett.Vészesen közel húzott magához,és folytatta a "kínzásomat".A pólóm alá csúsztatva a kezét még közelebb jött,és szinte éreztem,hogy eggyé válunk.Annyira izgultam,hogy mi fog történni.A kezeim remegtek,amit észre is vehetett James mert egy félmosoly erejéig felnézett,majd a nyakmba fúrta a fejét,és szívni kezdte azt.Ezt egy egy jóleső sóhajjal jutalmaztam,ami tetszett neki.Igazából nem tudok kiigazodni Jamesen,és ezt a dolgot pedig olyannal szeretném,aki tényleg szeret nem pedig csak mondja.
-James!-Löktem kicsit távolabb magamtol
-Baj van??
-Miért én?Miért szeretsz?Semmit tudok rólad szinte...
-Shhhh-tette az ujját a szám elé,amit utánna lenyalt,ami khmmm igen szexy volt.
A combom belső részét símogatni kezdte,és egyre beljebb haladt.Ettől teljesen ellazultam,és lehunytam a szemem.Átadtam magam az érzésnek.Nem kellett kinyitnom a szememet így is éreztem a vigyorát az arcán.Arra lettem figyelmes,hogy mint egy herceg aki megmentette a királylányt úgy vitt ölbe s haladtunk a szobám felé.Ledobott az ágyra,majd levette a pólóját.Olyan lassan tette ezt mintha lassított felvétel lenne.Kigombolta a nadrágját,majd felém tornyosult.Felé másztam,és ráültem az ágyékára.lehajoltam hozzá,és vad csókok után,újra alá kerültem,és felhuzta a felsőm.Fentről kezdett csókolgatni,és a melleimen kereszrül haladt lefelé.Érztem,hogy a férfiassága már megfeszült.teljesen levetkőztetett ekkorra már.Róla is perceken belül lekerült a maradék ruha.
-James..én még..
-Szűz vagy?-Csodálkozott el
-Igen.
-És..akarod?
Igen így betegen,kétségek között lehet rossz döntést hoztam,de beleegyeztem.Mindennél jobban kívántam Jamest.
Lazulj el.-mondta nyugtató hangon,majd belém hatolt.Elősször kicsit fájt,de egyre jobban élveztem.Minden egyes lökést nyögéssel kísértem.A kezeimet a fejem felett összekulcsolta,és gyorsabb tempóra váltott.Egyszerre mentünk el.Egymásra borulva,szuszogva feküdtünk egy szó nélkül.De a csentet megtörve:
-Nem bántad meg ugye?
-Nem.
-Szeretlek és örökké az enyém leszel.
Erre semmit nem mondtam csak szorosan hozzábújtam.
-Te kicsi lány!Nem kéne neked orvoshoz menni?Lángol a homlokod!
-De lehetséges!-Mosolyodtam el
-Öltözz,és elviszlek-ezzel egy csókot nyomott az ajkaimra,majd elhagyta a szobám.
Az orvos kiírt egy hétre,szóval egész héten pihenni tudok szerencsére.Hazaérve ledőltem a kanapén,és bekapcsoltam a TV-t.Magam se tudom mit érzek James iránt...Jó volt vele,és a közelébe alig vagyok észnél...De olyan fura ez a fiú...Remélem nem csak egy kaland voltam neki..A kanapén aludtam el,És arra keltem,hogy Sarah előttem ál és a képembe bámul.
Jóreggelt csipkerózsika!-Nevette el magát.
Ilyedtembe felugrottam,és a szívemhez kaptam a kezem.
-Hát te?!A szívbajt hozod rám!!
-Mivan veled?Gondoltam beugrok így lyukas órámba mert már két napja semmit nem hallottam felőled...Aggódom..
-Nincs miért.Jól meglehettek Scottal mert ő már keresni se keres.
-Ne csináld már..Gyerekes vagy tudod?!
-Én?!
-Igen te.Tudod jól hogy mindíg számíthatsz rám,de ha neked az kell hogy megromoljon a kapcsolatunk,akkor tessék.Már sétált ki az ajtón,mikor utánna kiabáltam:
-Sarah!!Várj..Nem így akartam.Kedves tőled hogy melátogattál.
-Befejezted a durcizást?-Kérdezte karbatett kézzel.
-BE!-mondtam,és közbe ölelésre nyitottam a kezem.
-Szeretlek te bolond!
-Énis téged!
-Na mesélj mi van veled!
Mindent elmeséltem neki,és megosztottam vele a kételyeimet.Nagyon aranyos volt,sok tanácsot adott,de sajnos vissza kellett mennie a suliba.
Megint egyedül a gondolataimmal...
Mit kéne tennem...Kezdeni kéne magammal valamit.Ha péntekre meggyógyulok rendezek egy bulit.Igen én!Wow életembe nem gondoltam volna,hogy ez a mondat elhagyja a számat.Mindent helyre akarok tenni.Remélem sikerül is.