Mikor beléptél az életembe...(+18) befejezett

22.

Másnap arra ébredtem,hogy a telefonom irdatlanuk rezeg a zsebembe.Meglestem,James írt.
Mylove:
Becky mindent elmondok,csak adj időt.Apám rám bízta a dolgot.Ez nehéz nekem....és neked is az lesz.Nem tudom mi ütött tegnap belém..én csak bocsánatot akarok kérni.Tudd még mindíg szeretlek,és nem akartalak bántani.

Meglágyult a szívem ezeket a soromat olvasva.De egyszerűen el sem tudom képzelni mi lehet az a nagy titok...Szerencsére vagyis hát nem szerencsére nem megyek a héten suliba apa halála miatt...Ezt még kimondani is nehéz.Ő mindíg itt volt nekem tényleg.Jó oké sokat utazott,de ő betartotta amit ígért.Nem mutathatom meg másnak azt a levelet.Képtelen lennék rá.Higyje mindenki azt,hogy baleset volt...Én sem tudom elfogadni,hogy akarattal vetett véget az életének,és el sem tudom képzelni.Az meg,hogy beteg volt egyszerűen szívszorító.Nem tudtam neki segíteni..Nem voltam ott neki akkor,amikor szüksége lett volna valakire..valószínű ezért döntött így.
Holnap van a temetés.Lelkileg egy roncshalmaz vagyok.
Sírni tudnék,de már nem túl sokat sírtam.
Felkeltem puha ágyamból.Eltoltam a hatalmas szekrényt,ahol a ruháimon kívül újabbakkal is szembetalálkoztam.Egészen eltalálta a stílusomat anya.Találtam egy fekete mindenhol szakadt farmert és már most imádom.Felkaptam magamra.A farmer mellé,egy szürke feszülős haspólót választottam.Megfésülködtem,kivasaltam össze-vissza álló hajamat,majd lesétáltam a konyhába.Anya már a reggelit csinálta.
-Jóreggelt!Nézzenek oda nagyon jól áll a farmer!-mosolygott kedvesen.
-Neked is jóreggelt!Igen hát köszönöm-pirultam el.
Nagyon jól esett anya közelsége.Mintha mindíg is jóba lettünk volna,pedig egyátalán nem.Bár lehet,hogy azért gondoltam így mert már nem lakott velünk és otthagyott engem...
-Kicsim légyszíves teríts meg!Áthívtam reggelire Davidet!
-Rendben-és már pakoltam is az asztalra a szebbnél szebb tányérokat.Olyan otthonos volt ez a ház!Nem tudtam betelni vele.Anya mindíg sürgött-forgott.Ha tudtam segítettem.Egészen kezdtem megszokni,hogy van valaki a házban.
Megszólalt a csengő.
-Majd én kinyitom-mondtam anyának,és már az ajtó felé tartottam.
-Jóreggelt Becky-köszönt aranyosan David.
-Neked is-bólintottam,majd betessékeltem az ajtón.
Anyához ment,és egy hatalmas cuppanós puszit nyomott az arcára.Anya elpirult,és felnevetett az édes gesztus miatt.
-Szépjóreggelt szívem!
-Ajh gyere ideee-fogta nyávogóra a hangsúlyt anya.
Mikor befejeztem az asztal megterítését leültünk,és elfogyasztottuk gofrinkat.
Davidék végig beszélgettek,amibe néha én is belecsöppentem.
-Jövőhéten ideköltözik David és lehet,hogy James is.
Megakadt a falat a torkomon,és köhögni kezdtem.Hirtelen nem kaptam levegőt sem.Mi történik?Miért költözne ide?Az anyukájával tökéletes neki ott!
-James?-vettem nagy levegőt miután kiköhögtem magam.
-Igen.De majd úgy is mindent megtudsz-hajtotta le fejét anya,és kicsit szomorkássá vált a hangulat.
Egy pár perc elteltével David törte meg a csendet.
-Khh-köszörülte meg a torkát-köszönöm szépen a reggelit édesem finom volt.
Felállt az asztaltól,és a mosogatóhoz vitte koszos tányérját.Anya is követte őt.
Valamit susmorogtak a pultnál.Fullra úgy éreztem magam mint az iskolába...Már itthon is kibeszélnek..Fasza!
Felkeltem az asztaltól,és felfutottam a szobámba.Leültem,megnéztem egy filmet.Mikor a vége felé közeledett James hívott.
-Becky.Kérlek.Se...-és James hangja elhalkult,annyira,hogy nem hallottam.
-James?!!Mi baj?
A vonal megszakadt.
Gyorsan felkaptam magamra a kabátom,és már rohantam is le a konyhába.
-Anya!Kérlek vigyél Jamesékhez!!Baj van!!!-folytak le a könnyeim.
-Úristen persze gyere!
David igen furcsán viselkedett.Meg se rezzent az arca.Csak nézte kétségbeesett tekintetemet,és nem szólt semmit.
Beültünk a kocsiba,és már mentünk is Jameshez.
Mikor odaértem,még meg sem állt az autó,de már kiugrottam,és tiszta erőmből benyitottam a házba,ahol két kigyúrt ember fogadott.
Nagyon megrémültem.James a kezük között volt.Szétverve...A karja mintha nem egésszen a helyén lenne...El is ájult.
-Mi folyik itt?!-bömböltem.
Addigra anya is odért,és amint meglátta a két betörőt,hívta a rendőrséget,és a mentőket.
A földre zuhantam,és zokogtam.Mellettem feküdt James teste,ami tele volt sebekkel.
Nagy szirénázást hallva kirohantam,és odavezényeltem a memntősöket Jameshez.
Felkapták,és már vitték is.Eszembe jutott James anyukája is,és abban a pillanatban hozták ki az egyik szobából,letakarva.
Ugye nem?!