Mikor beléptél az életembe...(+18) befejezett

24.

Szóval David az apám?!Az egész életem egy kibaszott hazugság volt!James pedig a testvérem?!Lefeküdtem a testvéremmel???
A korházba tartottam.Egyenesen a "bátyámhoz".
Mostmár szerencsére fogadhat látogatókat,így nem kell beszöknöm.
Leültem mellé az ágyra,s ujjainkat összekulcsolva gondolkoztam.Néztem,ahogy James halkan szuszog.Olyan békésnek tűnik.
-Becky.Mondtam,hogy ne gyere ide.
-James!-rántotta el a kezét,amelyik nem volt begipszelve.
-Nincs szükségem rád.Fogadd el.Már nem szeretlek-mondta rezzenéstelen arccal.
-Ezt nem hiszem el neked-kezdett könnyezni a szemem.
-Pedig jobb ha elfogadod.És menj légyszíves.Nem akarlak látni.
Összeszorult a szívem.Nem bírtam magammal.Könnyeim záporként távoztak.
-De James..Én..Szere....
-Nem.Nem szeretsz.Nem szerethetsz.
Kiviharzottam az ajtón,és elhagytam az épületet.Én ezt nem bírom.El kell mennem Davidet megkérdezni a történtekről.Felültem egy buszra,majd az iroda felé tartottam.Már sötét volt.Az utcák felélénkültek.Előbujtak a fiatalok,piát szorongatva,a kissebek akik csak "bulizni" próbálnak.Én meg James anyja gyilkosát keresem.JÓVILÁG.
Megérkezett a busz.Szerencsére nincs messze a megállótól.Bevallom kicsit félek a válaszoktól.Kb két utcát mentem,mire megtaláltam az irodát.Feltrappogtam a lépcsőn,majd bekopogtam.
-Gyere!-kiáltott mérgesen egy hang.
-Szia David!
-Oh Becky?Minek köszönhetem látogatásodat?
-Én csak...szóval szeretnék veled beszélni..
-Rendben-mutatott egy fotelre.
Leültem,és már bele is kezdtem.
-Tudom,hogy te vagy az apám,de sose tudnálak annak tekinteni.
-Ha ez nyugtat nem is kell.Egy ideig.De aztán elvárom,miután adtam időt,hogy apának szólits!Értve vagyok?-váltott fenyegető hangnemre.
-Nem biztos,hogy nem!De mind1 nem is ezért jöttem!Tuti van valami közöd James anyukája halálához,vagy akár James sérüléseihez.
-Oo kicsiiim!Hogy hihetsz ilyet az apádról-simította meg az arcom.
Egyre jobban kezdtem félni.Frusztráló volt,hogy engem stríröl,és és..FÚJ!
-Nem vagyok a kicsid!És mondd el az igazat!!Te öletted meg?!
-Tudod nem jó élve hagyni azokat,akik túúúl sokat tudnaaak-tette a kezét a combomra.
Egy könnycsepp gördült le az arcomon félelmemben,pedig nem akartam sírni.
-Ooo ne félj kedvesem.Nem bántalak h jó kislány leszel.Apuci kislánya-tolta feljebb a kezét a combomon.
-Hagyd abba!-söpörtem le.
-Aztmondtam jó kislány leszel!!-rántotta meg a kezem.
-Au!!Ez fáj te barom!!!
-Szóval tudni akarod mi történt?
-Igen-szisszentem fel a keze szorításától.
-Akkor legyél jó-súgta a fülembe.
-Hagyj már!!-löktem el,hogy távozhassak,de megragadta a csuklómat,és nekinyomott a falnak.
-Kérlek..Ne!
-Szépen visszaülsz a fotelbe,és azt teszed amit mondok.ÉRTVE VAGYOK?!-fröcsögte a szavakat,majd előrántott egy kést.
Bólintottam,és elfoglaltam pár perccel azelötti helyemet.
Remegtem a félelemtől.Már tudtam,hogy minden az ő hibája.Csak jussak haza!
Gondolatomat erős keze zavarta meg,amint egy mozdulattal közelebb húzta magához a nyakamat.Nagyon fájt.Érintése tele volt dühhel.
-Vedd le a felsőd!-súgta az ajkaimra.
-Hogy mi?!Az kizárt!!-ellenkezzem.
-Mit mondtál?!!!-ordibálta,majd a kést belevéste a combomba,és végighúzta.
-Ahh!!!-kezdtem hangos zokogásba.
A combomból kifolyt vér végigfolyt a lábamon.David a sebhez hajolt,és lenyalta.
Csípett ezért felszísszentem.
-Te beteg perverz állat!!!!
Hirtelen nagy sebességgel az arca felé irányítottam a térdemet,és végül a célpontba landolt.Az arcához kapta a kezét,és hátraesett.
Futottam hazáig.Mintha az életem múlna rajta.
Csak higyjen nekem anya!Könnyeim nem csillapodtak.A hasító fájdalomtól is,ami a combomtól volt,és a lelki fájdalmamtól is.
Elegem van!!!!
Már láttam a célt.Az utcánkba futottam,mikor összeestem,és nem bírtam tovább.Anya épp kivitte a szemetet,és mivel már csak pár háznyira voltam,felismert.
-Becky!!!Jézusom!!-futott oda hozzám,és szemét a vérző lábamra vezette.
-Anya-súgtam erőtlenül.
-Mi történt veled??-a hangja már átváltott valami iszonyatosan kétségbeesettre.
-David..-majd minden elsötétült.