Mikor beléptél az életembe...(+18) befejezett

23.

Mintha megállt volna az idő.Csak néztem a körülöttem lévő embereket,akik megtesznek mindent,én pedig csak ott álltam,teljesen lefagyva.
-Kicsim!-rántott magához anya.
Szorosan ölelt.Nem akartam elengedni.Nem akartam azt a sok szörnyű dolgot felfogni.
-Annyira sajnálom Becky-símogatta anya a hajam.
-Vigyél a korházba toltam el magamtól.
Beültünk a kocsiba,és szélsebesen a korház felé tartottunl.Futva rontottunk be az ajtón.Minden szem ránk szegeződött.
Eligazítottak minket.
James anyukája meghalt.Istenem....James az intenzíven fekszik.És ilyenkor hol az apja?!!
-Gyere ide most azonnal!-hallottam anya hangját,ahogy idegesen a telefonba beszél.
A nővérek nem engedhettek be Jameshez,de én mindenkit fellölve berontottam hozzá.Már ébren volt.Szeme csillogott a könnyektől.
Sosem láttam még ennyi fájdalmat egy szempárban.Végigsimítottam sebes arcát,letörölve nyönnyeit.
-Menj kérlek..-mondta erőtlenül.
-Nem foglak itthagyni-zokogtam.
-Nem akarom,hogy bántódáson essen fogd fel..kérlek.Nem értheted,de most menned kell.Könyörgök-gyűlt mégtöbb könny a szemeiben.
Arcát elengedve drámaian futottam ki az épületből.Közben a folyosón szembetaláltam magamat Daviddel.Egy pillanatra megálltam,megvizsgáltam halál nyugodt arckifejezését,majd tovább futottam.Kiérve a hatalmas épületből,leültem egy padra,és csak sírtam.Mitől akar megvédeni?Evvel csak fájdalmat okoz!!Elegem van a sok hazugságból.Meghalt az anyukája,és azt várja magára hagyjam?!Mi folyik itt?!!
El akarok szökni vele a világ végére,és vele akarom leélni az egész életemet..Vele akarok meghalni.Együtt..Kézenfogva..Szeretve érezném magam.Bárcsak minden úgy alakulna ahogy én szeretném..De ez nem mese.Ez a valóság,ahol sosem úgy történnek a dolgok ahogy az ember elképzeli azt.Megszoktam.
Muszáj kiderítenem,hogy ki áll emögött.ADDIG NEM NYUGSZOM!!
Tárcsáztam Saraht.
-Sarah!Segítened kell!
-Mi történt Becky?!Megijesztessz!Te sírsz?
-Igen.Nem ez a lényeg.Majd elmondok mindent.Gyere a régi házunkhoz.
És már le is raktam.Beültem anya kocsijába.Szernecsére nálam maradt a táskája,amibe a kulcs van.Jogsi nélkül nekivágtam az útnak.Nem érdekelt per pillanat semmi.Meg kell tudnom mindent,és nem állhat senki az utamba.
Nagy nehezen sikerült eljutnom haza,és Sarah már az ajtóba várt enem.
Kiszálltam a kocsiból,odarohantam,és szorosan átöleltem.
-Becky.Mi történt?
-James korházba van,az anyukája pedig meghalt.Valaki megtámadta őket.Vagyis pontosabban valakik....
Sarah a szája elé kapta a kezét,és átérezve a fájdalmamat,szorosan újra megölelt.
-Segítek mindenben-súgta a fülembe.
Bólintottam,majd elmeséltem neki mindent részletesen.
-A terv....Elmegyünk Jameshez,és átvizsgálunk mindent.Én pedig szemmel tartok otthon mindenkit.Főleg az apját..Nagyon gyanúsan viselkedik...
-Mire várunk még?-tette szét a kezét.
Visszaültem a kocsiba,Sarah pedig az anyósülésen foglalt helyet.
-Amúgy tee nem is tudsz vezetni ugye?-fordult felém.
-Ide ide találtam-mosolyodtam el.
Mikor odaértünk,elősször átnéztük az összes szobát.A földön törött vázák,vérfoltok,edények,párnák...minden volt..csak az a valami nem,amit kerestünk.Valami jelet,bizonyítékot.Akármi ami utat mutat...
-TELEFON!-kiáltotta Sarah.
-Mi van vele?-értetlenkedtem.
-Híváslista.Akármi.
Gyorsan megkerestem James anyukájának a telefonját,majd beléptem a hívás előzményeihez.
David
David
David
-Mi a fasz?!
Talán David állna minden mögött?Azért volt olyan nyugodt?!De nem...Miért bántaná a volt feleségét,meg a gyerekét...
-Egyre rosszabbul érzem magam Becky..Nem kéne hazamennünk és a rendőrségre bízni?Vagy anyukádtól megkérdezni mi ez az egész..hogy végre mondja el azt a titkot..
-Úgyse tenné-vontam meg a vállam.
-Menjünk haza..nálad alszok és kitalálunk valamit oké..?
-Jolvan..-adtam be a derekam.
-Gyere-karolt át.
Ennyire még életembe nem voltam fáradt.Soha!
Gondolom majd még jön a leszidás amiért elloptam a kocsit,és stb..
Éés igen.Hazaérve anyámék már otthon voltak.
-Becky!!!Ezt nem úszod meg ennyivel,ugye tudod?-nézte ahogy a lépcső felé tartok-Gyere ide!Meg kell beszénünk!
-Addig nincs mit megbeszélnünk ameddig nem mondod el mi folyik itt!!-lépkedtem fel lassan.
-Várj!!Értsd meg....
-Nem anya nem értem meg-mondtam csalódottan,majd Sarahval magunkra zártam a szobaajtót.
Egy orával később kopogás hallatszott az ajtón.Kinyitottam,és anya állt lehajtott fejjel az ajtóban.A kezét szorongatta idegességében.
-Elmondom.
-Ideje-maradtam flegma.
Sarah addig távozott a szobából.Anya leült az ágyra,megfogtaa kezem,és elkezdte.
-David az apád.James pedig a féltestvéred.Én sem tudtam..Sose láttam David fiát,egésszen addig ameddig be nem mutatta multkor.James már tudta,de képtelen volt elmondani neked.
Daviddal nagyon szerelmesek voltunk,össze akarrunk házasodni,de te közbejöttél.David nem akart még gyereket,és elhagyott.Ezután megsimerkedtem Phillel és összeházasodtunk.Lányaként nevelt,és nagyon szeretett.Miután elváltunk,veled akart maradni,így ő nevelt fel.Közben kiderült,hogy Davidnak más nőtől is gyereke lesz,és inkább őt választotta,de a gyerekével sosem foglalkozott igazán....Aztán...újra összejöttünk...Össze akartuk hozni a családot,de ez lett belőle-zokogott.
Lefagyva ültem előtte,mint egy darab fa.Meg akarok halni.
-Utállak!-üvöltöttem.