Mikor beléptél az életembe...(+18) befejezett

38.

-Az kizárt!-üvöltöttem.
Szemrehányóan nézett rám az előttem álló személy.
-Miért tartod kizártnak?
-Mert nem veszíthetem el őt is-zokogtam.
Pedig már mindegy.Scott meghalt.
-Magában egy csepp emberiség sincs?-fröcsögtem.
-Nincs-vigyorgott-De mindjárt meg is tapasztalod-simította végig az arcom egy késsel.
-Inkább engem bántson!-üvöltötte James.
-Nagyon szívesen megtenném de Veled más terveim vannak.
Valaki felénk haladt.A lépcső ropogott,és mind a négyen a zajhoz kaptuk a fejünket.Reménykedtem,hogy megment valaki.
Ekkor betoppant David.
-Tudtam-állt meg a küszöbön a férfire nézve-Te mocskos...
-Ó ugyan ez volt a megállapodásba nem?-szakította félbe.
-Miféle megállapodás??-kérdezte ingerülten James.
-De akkor még minden más volt-válaszolt a pasinak James kérdését figyelmen kívül hagyva.
-Mostmár enyém a lány.És a fiad is-hadonászott a késsel-Ha már a fiamat belekeverted egy gyilkosságba.
-Akkor ez tényleg igaz?-néztem könnyes szemekkel Davidre.
-Igen az-mondta rezzenéstelen arccal.
-Szóval szépen végignézitek ahogy végzek ezzel a szépséggel,de előtte jól megkínzom és meg...
-Elég!-kiáltott rá David-Nem csinálsz vele semmit!Megértetted?-vett elő egy pisztolyt.
-Csak nem meglágyult a kis szíved és már apa akarsz lenni?Te meg az apaság...Mit tudsz róla?Semmit!!-akadt ki.
-Mert az jobb hogy a fiaidat rabszolgaként tartod és elvégezteted velük a piszkos munkát?
-Én legalább nem erőszakoltam meg a saját lányomat-mondta közömbösen.
James felé pillantottam.A kezét összekötő kötélből sikerült kiszabadulnia.Felém bólintott jelezve,hogy most közbelép.
Egy mozdulattal leütötte Ryant,és a pasas nyakát szorongatta könnyekkel teli szemmel.
-Eressz el vagy megöllek-fulldoklott.
-Te fogsz meghalni nem én-suttogta James,és egy kést rántott el a mellette lévő kisasztalról,és elvágta az illető nyalát.A vér beborította James szeplőtlen arcát,és egy kemény gyilkossá tette.Ahogy ott állt kezében a véres késsel,rezzenéstelen arcal.David kezéből még a fegyver is kiesett.Ledöbbenve nézzük Jamest,és a földön heverő halott férfit.
-Megtettem-motyogta s remegni kezdett.
David odasietett mielőtt elájult volna.Felkapta,és a rozoga falépcsőhöz vitte,hogy leültesse oda.Ekkor ébredezett Ryan.
Felugrott a földről halott apjára nézett majd felkapott egy fegyvert és egy kést egyiket a fejemnek szögezte,a másik pedig a nyakamat súrolta.
Rettegtem.Nincsenek rá szavak mennyire közel éreztem magamat a halálhoz.
-Dobjatok el mindent!!-üvöltötte sírva Ryan.
-Ryan nem kell meghalnia senkinek!-tette fel kezét David.
-Nem?Nem kell?Akkor miért halott az apám?!-mutatott a késsel rá,majd szorosabban a nyakamhoz nyomta.
-Rajta kívül.Ti nem tehettek erről.Az utasításait követtétek.Sajnálom hogy Ethan is benne van már ebbe az egészbe,méghozzá miattam.De én megváltoztam.Rájöttem,hogy ennyire jó sorsom még sosem volt.Feleség,gyerekek,nyaralás egyéb...Nem kell embereket ölnöm.Igaz,hogy ez mind azér történt mert sok embert megöltem/megölettem,de nem akarom,hogy olyanok legyetek mint az apátok.
Kezdett gyengébb lenni Ryan szorítása.
Eldobott mindent a kezéből,és a földre rogyott.Úgy hisztizett akár csak egy kisfiú.
David eloldozott,én pedig Jameshez siettem,aki még mindíg nem volt teljesen magánál.
-Menj-közölte higgadtan David a földön rogyó fiúnak.
Az felállt,és bólintott egyet,majd az ajtó felé vette az irányt.Ott még utoljára visszanézett,majd eltűnt az esti homályban.
-Holnap már másik városba leszünk.Sőt másik országba-suttogta James.
-Shhh-nyomtam egy puszit feje búbjára.
David felcipelte az emeletre,én pedig befeküdtem mellé,és elnyomott az álom.
Remélem vége ennek az egésznek.
Vagy mégsem?