Az utolsó elsőm.(befejezett)

Negyedik

>>Theo<<
•••••••••••
Egész este forgolódtam.Hajnali három volt,mikor felkapcsoltam a kislámpámat,és elkezdtem gondolkodni.Ránézek a telefonomra.20 nem fogadott hívás tőle:Amanda.Amanda a barátnőm,akit a szüleim erőltettek rám.Az egész lány másból sem áll mint magassarkúkból,műszempillákból,és nyolc kiló sminkből.Mindig is utáltm az ilyen lányokat.Csak szexre jók semmi másra.Biztosan nem hívom vissza.Nem kell nekem a nyavajgás,hogy mit kér meg mikor akar találkozni.Nekem erre nincs szükségem....van elég problémám így is.Jack a legjobb haverom,na neki viszont nagyon bejön Amanda mondjuk egymáshoz is valók az biztos.Jack mindig egy éjszakás kalandokat hoz össze magának,de állítása szerint Amandával másképp lenne.
A szüleimről annyit...hogy..nem a szüleim.Árvaházba nevelkedtem,mert anyám kidobott az utcára 5éves koromban.Igen ez elég kegyetlen..Apukám mikor születtem nem sokkal később meghalt.Szóval 7éves voltam amikor örökbe fogadott ez a család.Elősször minden klappolt,szép és jó volt az élet,bár nem fogadtam el,hogy úgymond új szüleim vannak.Erről az egészről csak Jack tud.Mostanság vagyis inkább mondjuk úgy egy tíz éve,folyton utaznak,velem nem törődnek.Volt,hogy hétvégére bezártak a szobámba és csak akkor enedtek ki,ha azt mondom szeretem őket.MILYEN ELMEBETEG DOLOG MÁR EZ?!Azért költöztünk ide,hogy "apámnak" ne kelljen annyit furikáznia,mert amúgy is itt dolgozott.Nekem meg ugye úgy is mindegy alapon ideráncibáltak.Szóval az egyetlen barátommal Jackel nehéz lesz a kapcsolatomat tartani.Amanda meg hát..rohadjon meg.Csak azért nem vetek véget a "kapcsolatunknak"mert akkor megint jönne az egy órás beszéd,hogy de ő igen is hozzám illik,és kicsit tanulok tőle jómodort meg ilyenek.Nem mindegy nekik,hogy milyen vagyok?!Úgyse foglalkoznak velem!Nem is a szüleim!Semmi közük nincs az életemhez.
Az élet egy folyamat.Csalódsz,aztán csalódsz,aztán csalódsz ja és mondtam már,hogy csalódsz?
Még így 17éves koromra is,annyira a múlt hatása alatt vagyok,hogy elrángattak pszihológushoz is,de eddig még csak egyszer mentem el.Akkor sem beszéltem.

>>Kim<<
•••••••••••

Egy újabb reggel.Mint mindíg már most is fent voltam hat előtt.Szeretnék aludni,de sosem megy.Még nyugtatóval se.Szóval elkészültem.Magamra kaptam a kedvenc szaggatott farmeremer,és egy hosszított fekete pulcsit,ami majdnem eltakarta már a térdeimet is.Kivasaltam a hajamat,hogy azért mégis csak adjak magamra,aztán fogat mostam reggelizés nélkül ugyanis sose reggelizek,najó néha de nem mindig.Behánytam a cuccaimat az iskolatáskámba,bedugtam a fülem,és elindultam suliba.Egy kéz rántotta vissza a vállamat.
-Szia!-sétált közvetlen mellém
-Joreggelt Theo!
-Nagyon csinos vagy ma!
-Mivan a szüleid ráderőltették,hogy barátkozz szomszéd nyomorékkal?-motyogtam alig hallhatóan,majd a fejemet lehajtva sietősre vettem a tempót és otthagytam.
Nem kell szánalomból barátkoznia velem.Cseppet sem vagyok rászorulva.Nagyon helyes meg minden,szóval ezért is elképzelhetetlen,hogy pont velem akarna barátkozni.Ó UGYAN HAGYJUK MÁR!Ezt senkisem hiszi el.Az iskolába beérve a szokásos susmorgó tömeg fogadott a folyosón.Odasétáltam a szekrényemhez,kinyitottam,és vadul kerestem a spnyol cuccomat.Spanyolról mindig késtem,és igazából leszarta a tanár de ma nem akartam elkésni ugyan is dogát írunk.
Becsengettek.Elkezdtem a dolgozatot,bár nem nagyon tanultam.Jó vagyok spanyolból,úgyhogy sierült elsőnek végezni.Amikor megszólalt a csengő hirtelen felhangosodott mindenki.Már kezdték a szokásos doga utáni szövegeket,hogy ILYET NEM IS TANULTUUUNK meg hogy EZ KURVA NEHÉZ VOOLT...stb ezeket mindig fél füllel végighallgattam,aztán besöpörtem a cuccomat a táskámba majd jöhetett a következő megálló,matek terem.Ó HOGY ÉN HOGY IMÁDOM A MATEKOT!Nem amúgy kurvára nem.Ledobtam magamat a hátsó padba,és vártam a halálomat..
-Jonapot gyerekek!Bővül az osztály.Ő itt Theo fogadjátok szeretettel.Őőő kérlek ülj oda hátra Kim mellé.
Jajj ne.
-Szia-suttogta
-Úgy látszik matekon is boldogítassz-húztam félmosolyra a számat
Egy tíz perc volt már csak az órából,mikor:
-Tudnál segíteni?Nem vagyok valami jó matekból,de ahogy látom te jó vagy benne szóó...
-Igen segítek-szakítottam félbe.
Elmosolyodott,majd mindketten újra a matekra összpontosítottunk.Hamar eltelt,és már mentem is a következő terembe.

Hazafelé hideg volt.A szél besüvített a pulcsimba.A falevek körülöttem táncot jártak a levegőben.Szeretem az őszt.Olyan nyugtató.Minden olyan szép és békés.Hazaérve ledobtam magam az ágyamra,és csak feküdtem.Mikor felültem,hirtelen nagyon megszédültem.Elvesztettem az egyensúlyomat,és a földre zuhantam az ágyról.Nagyon fájt a fejem és remegtem.Nem tudtam mit tegyek.Nagyon rosszul voltam.Mi van ha valami bajom van?!Én ezt már nem bírom!Bárcsak ne élnék!!A földön kuporogtam,mikor kezdett enyhülni a rosszullétem.Sírva fakadtam,és kezdett az agyam megint a depresszióba kergetni.Nem kellek senkinek...Nem szeret senki..Mindnekiben csak csalódok.Az élet szar.Soha semmi jó nem történik velem.Mindig csak a rossz.Miért is akarnék élni ha folyton az őrületbe kerget ez a nyomorult élet?!NEM AKAROK ÉLNI!!Fájdalmamat pengével enyhítettem.A fiókomhoz nyúltam.Kinyitottam,megfogtam a vértől tocsogó pengémet,majd ráhelyeztem sebzett bőrömre.Lassan belé vágtam.A vér kibuggyant a vékony vágások alól.Végigfolyt a tenyeremen,majd lecsoppent a padlóra.Mégegyszer végighúztam a kezemen,és hagytam hogy hatalmába kerítsen a fájdalom,amit élveztem,és ami lenyugtatott.Mert igen lenyugodtam.Ezután a sebemhez szorítottam vastag rongyomat,ami már vérfoltos volt az évek során.Letöröltem maradék kiömlött véremet,majd lassan lehúztam a pulcsim ujját,és az arcomba temettem könnyes arcomat.Újból sírni kezdtem,de ez már csak amolyan utósírás volt.Ekkor a csengő hangját hallottam lentről.Lefutottam a lépcsőn,az ajtó előtt adtam magamnak egy jobbosat és egy balosat,letoroltem a könnyeimet majd ajtótnyitottam.
-Hát te?-döbbentem le a személy láttán.
-Neked is szia...Veled meg mi történt tiszta vörösek a szemeid.Sírtál?-nézett kétségbeesetten.
-Nincs semmi hagyjuk-vágtam rá.
-Amúgy aztmondtad segítessz a matekban.
-Ja igen..gyere be.
Felkísértem az emeletre,egyenesen a szobámba.Benyitottam,ő pedig mellém lépett.A penge a földön hevert,mellette egy hatalmas vértócsával,az ajtóba pedig a rongy volt látható.Ekkor éreztem,hogy valami végigfolyik a kezemen,majd hirtelen elszédültem.